Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Kiss Anna: Bábu és kerék (dráma)
töri rubintbal díszített sisakját, orcáját ia két szem közt széthasítja, egész testét a kettéágazásig, s a nyerget is, melyet aranylemez föd, lovat, vitézt kettőbe dönt a fűre...! (az átélésben nincs hiba, merednek a szemek, a vándordoktor most már rajtuk mulat) Bálsors a végzetünk — szól a pogány — elhulltanak főink, előkelőink, Roland, a gróf, hatalmas, büszke hős, élő emberfia nem győzi le, távolról célozzuk, s hagyjuk magára!” II. CSONKABONKA (az elsőnek, aki izgatottan ütögeti a színpaddeszkához a kezén lévő facipőket) Ne kótogj! BRETON „Roland mellett Olivér volt a másik (itt a provanszál) ki, mint Roland, Oly bátor hős vala. Sok vérvesztéstől már látása felhős, halandó embert ím már meg se ismer, s midőn Roland bajtársa szembe jő, arany s gyönggyel díszes sisakra rásújt, kettéhasítja azt az orrfedőig...!” MINDENKI Oóó! III. CSONKABONKA (fojtott hangon a IV-nek) Miosimálsz ?! IV. CSONKABONKA (fészkelődik, visszafojtott hangon) Nem találom a kulacsomat! V. CSONKABONKA Felkelhetek? BRETON „Rdland szenved, hailáiikim gyötri már, arcáról élet pírja messze tűnt, kardját a barna sziklához veri, hányszor csak hozzá, meg nem mondhatom, csikorog az, de törni nem törik, onnét a jó vas mindég visszapattan. Roland látván, eltörni képtelen, ilyen panasz-szót hánytorgat magában: (a hagyma) híres kardom, te gyönyörű, ite szent, arany fogantyúdíham van sok ereklye, Szent Péter fog és Szent Vazulnak vére, Szentséges Szent Dénes hajszálai, Szűzmárin köntösnek egy darabja, nem illő, hogy pogány kezére juss...! fa IV. csonkabonka kolbászfüzért húz ki a zsebéből, a vége még a zsebben, az eleje már a szájában. A breton rámered, nyel egyet, megismétli a szöveget) ... pogány kezére juss . ..!” (végképp elakad) TALIÁN (fel, a hordóra) Nem is jutott! (pörgeti a kosarat) Rolandunk hős dalának itt a vége! (értetlenség odalenn) FEGYVERKOVÁCS (homlokára csap) A hír! Táguljatok az útból, emberek! Péter budai prépost kíséretét látták a kapuból! (fel sem ocsúdhatnak, a prépost már a színen, nagytestű, veresképű ember, le a lóról, lovat — ágytakaró alatt két ember —, lovászt hátrahagy, át a téren, fel a templomba, térdrecsapja magát. Köntöse ujjába rejtve a Gesta Hungarorum) PÉTER (kibontja a gestát, felmutatja Istennek) Emiatt hanyagoltam el a gyónást, aludtam a délelőtti miséken, jártam mosdatlanul, a körmöm megfeketült, mert ráégtek a gyertyák!, s most csúffátehet igyekezetem, mert gestárn arany lapjaihoz a Sátán írja meg piszkával a záradékot! Hát legyen! De én, Uram, beülök egy makkfába, háttal, hogy még a színedet se lássam, 970
