Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Kiss Anna: Bábu és kerék (dráma)
s a Gesta Hungarorumot időben, brokáthuzaittal együtt megeszem! ! ! (visszarejti a gestát, átvág a téren, belerúg a lovászába, felkapaszkodik a lóra, el) TALIÁN Errefelé minden pap ilyen pukkancs? (csukások jönnek vissza a templom mögül, a plebs éli tovább az életét, fakupák, helytelenkedések, tánc a kályha körül, Selyem Panna becsiccsent. „Pois tornáz sui en Procensa” Bf2. Az énekhanggal egyidőben rúdon felemelnek egy busóálarcot, benne a Sátánt ünnepük) II. CSUHÁ5 (a busóálarcra) Hé! Te, ott! Emlékszel még Sutára, Bánatosra, Cin éberre? ...! ök mind az akasztófán beszélnek rólad nagy-nagy szeretettel! Ezt üzenik! (felcsapja kantusát, fenekét mutatja neki) Meg én is! Elég követ hordtam a kőfejtőben miattad, elszegődtem Istenihez (tőled, és velem szegődött leghűségesebb társam, ez a tőr is! (nyelét előmutatja a gebeiéből) (odaáll a kályhához melegedni) Mert ez a klerikus is furcsa ám! ott lapulunk, fülelünk, hogy a prépost a maga lármás módján miket gyónilk, (elő kissé a tőrt) „túl sok ennek a vére!” mondom. „Még az úton kéne rajit eret vágni!” „Ne siess úgy, mi bajt telhet a prépost a imakfcfában minékünk...?!” duruzsolja. „Hadd fusson!” És alámnyúl! Bár ennéikül el se hinném, hogy ember! (hátrasandít) Most is itt van. Sosem tudom, hogy mikor mit akar. (Vidál lép a színpadtérbe, a ketrec takarásában marad, Cyökérkének némázza, hogy ez rohadt hely, innen menni kell! Rángatja a járgányt, a mímesek csak nézik, mitől jár oda-vissza, oda-vissza ...!? Kiderül. Gyökérke tiltakozik, hogy: enni, ünnep van, itt jó! Vidál kétségbeesve kezdi elölről) BRETON (hárítja Vidált) Tudjuk, rohadt hely!, nagyon is rohadt! De hát a többi mennyivel különb!? (Vidál végső érvnek a nyelve helyét mutatja) PROVANSZÁL Peire Vidál... ! (Vidál a provanszál szájára tenyerei, el) TALIÁN Mamma mia! Kotródjunk vissza Délre! PROVANSZÁL Sehová. 971
