Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Kiss Anna: Bábu és kerék (dráma)
BRETON Nem tovább, ment te jöttél a hülye bábjaiddal, s még a pestis is elkotródott! TAL.IÁN Csak ti szarakodtatök ott a templomtéren, vártátok, hogy én felkaroljalak benneteket! De most (maga mögé bök. Cseppet sem tragikusan) itt ez a marha nagy fal. ..! PROVANSZÁL Két kapuival. TALI A N Örökkel! (elbizonytalanodnak) Nem lesz könnyű! PROVANSZÁL Elfelejted, hogy Vddál nekem földirn. Tulajdon énekére csak-csak kidugja majd az orrát. A királyka almás kosárral kuporog az ágyon, Roland históriáját, mint mesét hallgatja, még az aílmák » is elgurulnak tőle ...! TALIÁN Ó, az almák ...! PROVANSZÁL De nincs lopás! Meg ordenáré módi! TALIÁN Jól van, jód van. PROVANSZÁL A kóborlásnak vége, házat, lovat, cselédséget kapunk! Vidáltól erszényt! BRETON Azt aligha. PROVANSZÁL Mért? BRETON Mert nem bolond ő ilyen fagyos helyen hosszan megütni, régesrég odébbáll!! Ha meg itt van, csak azt jelenti, sajnos!, hogy egy fityingje sincs. TALIÁN Gastellaimontében hagytuk a szerencsénket. PROVANSZÁL De hát itt látták a múlt télen is még, ekkora kövekkel az ujjún! J áspisok .. .! Kígyók» . ..! Tejopál . ..! BRETON Szerzetestől hallottad, mi? Heheee! (a hagyma a provanszál orra előtt ágál) PROVANSZÁL Vidd innen a hagymádat, mert büdös. Vigasztald meg a feneketlen bendőd, Vidálnak néhány rongyos arany nem pénz! Legjobb kocsmákba vesszük be magunkat, bortömlők, érett s ódarak alól ki nem mozdulunk tavaszig...! (a breton nyel egyet) A lantot! (Gyökérke „kiássa” a kacatok közül, lelkesülten viszi) TALIÁN (fel a járgányra) 966
