Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Kiss Anna: Bábu és kerék (dráma)
Nyavalyások! Életünk legnagyobb vállalkozása volt hungarus földre lépni . . .! Ma éjjel a bolondok ünnepén, bevallom, én is jó fogást remélek (utalás vaskos idomokra, Gyökérke a takaró alá) Isten bölcsen behunyja a szemét, a Sátán pedig maga sem komilfó — a rohadék —, népe közé vegyül és pök az etikettre . . .! BRETON Hol van az még! TALIÁN (derékszögben meghajlik, a képébe bámul) Mamma mia, hogy elkékült a szád! Nem mondom, már ilyenkor Cezanában is befagy ám a kút. Ép eszű ember nem mozdul ki ott sem dk n élkül a tűzhelytől. (újabb derékszög Gyökérkéhez) Hogy megértsed: van egy kis ok meg egy nagy ok. (Gyökérke már a takaró alatt) (cidrizik) Engem meg Cezanából hová elevett a fene! (felemelt ujjal) Hol-ott. ..! A fél re való dolgom ott is elvégezhettem volna. (kecmereg aláfelé) BRETON Vége? TALIÁN Kár belétek a szó. (megszólal a Vidál-muzsika, hangszer nélkül mímelik a zenélést, Gyökérke is előkerül a „felfüggesztett csörgővel”, teljes összhang) „B. em pác d’ivenn e d’estiiu” A/3. (máris két fogdmeg ront elő a sötétből) I. FOGDMEG Előkerült a toulouse-i lator! Lármázik, mintha esküvőre jönne! (lekapják a provanszált a lábáról, tőr villan) II. FOGDMEG Köszönj el szépen a ...! tudod mitől ?! PROVANSZÁL Mi ez? ! ! ! Krisztusom, kicsodáik ezek? ! ! ! (elengedik) II. FOGDMEG Visszanőtt a (ujjával szájába mutogat) nyelve! Á-ááááááááááááá! I. FOGDMEG (befogja a II. száját) Kuss, ite gyáva! Ez nem Vidál, ez csak egy másik provamszál lator! (hátrálnak vissza a sötétbe) (A széllelbélelt társaság a kordénak lapulva, félmozdulatokba dermedve, Gyökérke a takaró alatt) TALIÁN (rázogatja a provanszál) Hé. 967
