Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Szőcs Géza: A nemlét íze. Előszonett., Az ízek másvilága. Metaszonett., Az üzenet (versek)
SZÖCS GÉZA A nemlét íze. Előszonett. Sem a tej íze, sem a kaporé vagy a köményé, sem a szőlőé! Sem a folyékony, kiömlő aranyával a komló! A citromét sem akarom, a tormáét sem, a kisütött madarakét sem, a vörös borét sem! Elfelejteném mindeniket! Ügy szeretnélek egyszer megérinteni a nyelvemmel, mintha az volna a legelső érintése. Lenne róla törlőfejjel — mint egy magnószalagról — letörölve, eltüntetve, kiradírozva minden ismeret, minden tudás, minden emlék: lenne olyan tanulatlan, tudatlan a nyelvem, mint volt öt másodperccel születésem után. Mert azt szeretném — amellett, hogy örülj ennek az ennyire tiszta érintésnek — azt szeretném, hogy a nemlét íze (van o- lyan?) utáni első íz, amelyet megismerek: a te szádé, a te bőrödé legyen. Tényleg: milyen is (lehet a nemlét íze, ott eltemetve a többi alá, elásva a nyelvemben? Vajon, ha úgy adódnék, hogy meg kellene halnom: vajon akkor, utolsó pillanataimban, féllábbal már a nemlétben, fogom-e érezni megint ezt az ízt, amely születésemkor ott volt még a számban, de azóta eltakarta any- nyi minden! Szívesen megkóstolnám egyébként most is; kóstolnám is, nem is: szeretném tudni, milyen, meg nem is, szóval így. Gondolom, ez az íz rokona lehet annak, amelyet tőled, veled ismertem meg, s amelyet mindközönségesen így mondanak: az örök tudás, ö- rök élet és a megsemmisülés, tehát a SEMMI — ezekéhez lehet hasonló az a másik, így képzelem. Meg azért is szeretném tudni, milyen ez, mert hiszen én amúgy- sem fogok meghalni — s hogy hát akkor, ha ez így van, ismerjem meg mégis, ne maradjak ki belőle, tudjam, mit éreznek a csecsemők és túlvilágra költözők. Mondom, nem halok meg, mint ahogyan te sem fogsz (vagy lehet, ez mindkettőnkkel már meg is történt? s ez már a túlvilág? Vajon kik lehettünk az életben?) — szóval, foglalkoztat, érdekel a dolog. De 1071
