Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Szőcs Géza: A nemlét íze. Előszonett., Az ízek másvilága. Metaszonett., Az üzenet (versek)
de nem nagyon; enélkül is megvagyok — örülök, ha melletted lehetek. Így fogok hát meghalni (ha mégis sor kerülne ilyesmire): számon a nemlét ízével, ami különben — és ez vigasztalni fog — aműgyis rokona a veled megismertnek (sőt, talán ugyanaz, csak felöltöztetve): a boldogság ízének (végül is megboldogulok, nem?), az örökkévaló tudásának, a paradicsoménak, ezeknek. Olyan ez — a semmi ízében az életé, és megfordítva — olyan valahogy, mint ahogyan a te távozásaidban ott a megérkezésed íze — valahányszor elmész, ebben ott a megjöveteled is, s ez mekkora öröm! Örülök hát, ha elmész. Mert a távozás, ez a kis nemlét, halál-törpe: maga az érkezés; a halál: az újjászületés; számomra, ha kilépsz az ajtón, annyi ez, mintha bejönnél. Miképpen a mennyben, azonmód itt a paradicsomban is. Az ízek másvilága. Metaszonett. 100 SOR, 6 TÉTELBEN Vajon milyen a halál íze! Sprőd koczkaczukráit életembe én beleszórnám, zöld teámba leásnék érte: ámde ÁMDE rögtön utamat állja az ízek nyelv-alatti belső kazamatája. S beöltözni az ízbe! Környékezzen meg újra, szárnya kezemet érje! költözzön belém, s bentről horzsolgasson a só-szín sikoltozás fehérje! Járjon csak megint át meg át forgassa bennem meg magát: zöldalma-íz, álruhás nemlét-íz ez, őszfinom s érdes, mint az árulás s könnyű mint a mákszirom — 1072
