Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Molnár Miklós: A hamuevő delíriuma - Kollázs egy könyv mondataiból

Zacharias Lichter egész lényével kérdez, a kérdezés diadaláért harcol; megkísérli eljutni arra a helyre, ahol már egyetlen válasz sem lehetséges. Ilyen szempontból a gyermekek makacs kérdezősködésének sokkal súlyosabb filozófiai jelentése van, mint a hivatásos metafizikusok alapjában véve kényelmes kérdezési módjának. Minden kérdés, még a legképtelenebb is, egyformán jogos, a kérdéseket lehetetlen elkülöníteni értékük vagy természetük szerint. A gyermekektől kell megtanulnunk, hogy a hallgatás a kérdezés legfőbb formája: az a pillanat, amelyben a kérdezés önmagát kérdi, és döbbenetté válik. Az emberiség értelmi fejlődése — az Ostobaság Birodalmának kiterjesztése — a kérdezéstől való félelem alapelvén nyugszik. Az emberek mindig megkísérelték megszelídíteni, határok közé szorítani, veszélytelenné, sőt hasznossá tenni a kérdezést. A válaszok szavaiból származik a demagógia gennye, amely fullasztóvá teszi a kor levegőjét; az igazság maga is csak egy szó lett a szavak között.

A PRÓFÉTASÁG LÉNYEGE A TAGADÁS:

MEGISMERÉS A HAMUBAN. A PRÓFÉTÁK,

MIUTÁN SZÓLOTTÁK, NYELVÜKÖN ÉRZIK A VILÁG HAMUJÁT; BÖLCSESSÉGÜK: A HAMU IZE.

Mátéi Cálinescu írta meg Zacharias Lichter életét és nézeteit — és „rájött, hogy lehetetlen folytatnia. Elszégyellte magát. Megértette, hogy elárulta hősét, s vele együtt magát is. Megértette (■■■), hogy elorozta tőle a legvégső lehetőséget is a jelentés kegyetlen börtönéből való szabadulásra. S mivel szerette Zacharias Lichtert, lelkére (...) kimondhatatlan szomorúság telepedett, jeges sajnálkozás, mint aki jóvátehetetlen dolgot követett el. (...) nincs mit tenni: [e könyv] létezni fog, akár ha el se olvassák, akár ha elégeted is. (...) A szó igazi értelmében vett író — a halál ügynöke e világon.”

(Mátéi Cálinescu: Zacharias Lichter élete és nézetei. Magyarra fordította Szilágyi Domokos. Megjelent 1971-ben, a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál.)

i

1070