Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Héra Zoltán: Ráismerések (napló III.)

„Költő”: amikor ezt írom, nagy, vagy legalábbis jelentős költőkre gondolok. Ügy teszek, mintha nem tudnám, hogy vannak lekvárszavú költők, és persze pacsuliszavúak, dezodorszavúak. S ami a költői eszméket — az ideákat illeti, homokszavúak. A figyelmes olvasó minden bizonnyal érti ezt, és elnézi nekem, hogy nem teszek folyton megszorításokat.

*

A költészetben minden a sűrített energia, s abból támadt dinamizmus. Lehetsz szelíd is, de úgy, mint a sás, vagy a nád: megvérzően. Lehetsz fagyos is, de úgy, mint a tiszta-egű tél-éji temető, amelyekben ott sétál a hócsizmás, holdsálas halál. Lehetsz nyugalmas is, mint az üdülőövezeti tengeröblökben néha feltűnő, ágyúkkal és rakétákkal megrakott naszádok, forogva horgonyaikon, összemérve a maguk erejét a szél és a hullámzás súlyával, erejével.

*

Ránevelni magunkat arra, hogy megszorító helyzetekben, a várható rossz gondolatok után, legyen mindig egy-egy jó gondolatunk. Ne „jók” akarjunk lenni — az úgynevezett jóság olyankor puhaság, önpusztítás —, hanem kemények, ellenállók. Az alacsonyabbrendű agresszivitásnak meg kell ismernie a magasabbrendűek rendíthetetlenségét. A gátlástalan vitalitásnak az etikus vitalitást.

*

Az elhagyott „múzsák” dühe, amikor azt tapasztalják, hogy költőjük nem maradt ott holtan a porondon, hanem tovább dolgozik, s nem kisebb energiával, mint amikor még vele voltak. A vágyuk, hogy nélkülük minden összeomoljon. „Merj csak meg nem halni!” — az ember ilyenkor hallani véli a carmeni figyelmeztetésnél — „ha én szeretlek, jól vigyázz” — katonásabb figyelmeztetést. — Minden jó, ami létrejött, egy vagy több nő segítségével jött létre, egy vagy több nő ellenében.

*

Mondják, hogy a bevallott irigység a szellem területén jobb a titkosnál, mármint annak a szempontjából nézve, akire irigykednek. Minden bizonnyal igazuk van. A titkolt irigység rendszerint aktívan negatív: kihasznál minden lehetséges eszközt, hogy az „ellenfelet” megakassza. Minél közelebb vagy térben az ilyenfajta irigyhez, annál veszélyesebb helyzetben vagy. Látja köznapi esendőségedet, s ebből, ha csak nem rendezkedsz be folytonos színlelésre, érveket merít magának ahhoz, hogy ahol csak lehet, és ahogy csak lehet megkísérelje a kisebbítést, vagy éppen a letagadást. A bevallott irigység némileg más. Az olyan irigy fontosnak tudja a fontosat, de hogy a kiemelkedő csakugyan kiemelkedő, s esetleg annál is több, nem képes igazán elfogadni. Ha a saját területeden s kortársaid között — a „nemzedékedből”! — ott vagy az első öt között, a bevallottan — a „mérsékelten” — irigy feltétlenül a 12-es „sorszámot” juttatja neked. *

*

1049