Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Bertalan Lajos: Pannonia - közös dolgaink
BERTALAN LAJOS Pannónia - közös dolgaink JEGYZETEK EGY ÉVFOLYAM MARGÓJÁRA Jó másfél esztendeje már, hogy a Kismarton/Eásenstadtban szerkesztett német nyelvű Pannónia jubileumi számát kézibe vehettük s egyúttal eltűnődhettünk azon, mire képes megjelenése első évtizedében egy közép-európai publikumnak szánt irodalmi-művészeti folyóirat. 1973. évi első száma alcímével is (Magazin für Mitteleuropa), szerkesztőségei felsorolásával is (Eisenstadt, Bratislava, Budapest, Gorizda/ Graz, Ljubljana, Wien, Zagreb) ezt a közép-kelet-európaiságot hangsúlyozta. A már akkor is művészien szép, igényes címlapon Gottfried Kundt egyik burgenlandi tájképe (Fertő menti dombok, szőlőhegyek, szüretelési jelenetek) nagyszerűen illett ahhoz a szándékhoz, amit a hetvenes évek elején, ellentétektől szabdalt korunk és kontinensünk jövőjének, népeink közeledésének néhány makacs elkötelezettje később a megváltoztatott alcímmel is hangsúlyozni akart: az európai együttműködésért ... Nos, a Maigazin für Europäische Zusammenarbeit, az európai együtt- munkálkodás magazinja azóta átlépte a második évtized küszöbét, folyóirat esetében ez már nagykorúságnak számít, különösen, ha az időközben lezajlott évek eseményeit, az enyhült légkört felváltó hűvösebb áramlatokat is figyelembe vesszük. Ezek ellen ugyanis sokkal nehezebb társadalmi rendszerék határain felülemelkedő, közös érdekekre és felelősségre számító folyóiratot szerkeszteni, mint a kezdeti meg- nemértés, közös vagy éppen a gyanakvás akadályait leküzdeni. Mégis sikerült és sikerül ma is. A tizenegyedik, vagyis az 1983-as évfolyam számai ennek a „csakazértis” jellegű összefogásnak, a közép-kelet-európai elkötelezettségnek a jegyében készültek. Nem érdektelen itt arra emlékeztetni, amit Boldizsár Iván is fontosnak tartott az első évtizedforduló ünnepi tanácskozásán Sebestyén György osztrák író, aki a hetvenes évek elején néhány burgenlandi barátjával a „fejébe vette” egy közös szellemű folyóirat szerkesztését, s ehhez Németh László egyik kifejezését (Keleti Golfáram) választotta irányadónak, már budapesti újságíró korában is konokul kitartott irodalmi, írói tervei mellett az akkor sokkal nehezebb, bonyolultabb körülmények között. Ma már Sebestyén mellett a szovjet Csingiz Ajtmatov, a nyugat-berlini Christoph Ménekéi, a belgrádi Ivan Ivanji, a kelet-német Stefan Henmlln éppúgy tagja a szerkesztő bizottságnak, mint az alapító Sebestyén egykori budapesti szerkesztő-főnöke: Boldizsár Iván. Ezért is természetes, hogy a Pannónia tavalyi számaiban európai távlatokba helyezve elemzi egy-egy szerző a mi közép-keleti irodalmi-művészeti életünk számos jelenségét. A. Kuznyecov tanulmánya például a mai szovjet irodalom irányzatait, közelebbről kortárs szovjet regényirodalom társadalomelemző vonását Bondar- jev, Bi'kov, Baklanov, Dumbadze, Baltusis, Ajtmatov és Trifonov művei alapján. Ugyancsak figyelemreméltó az a kép, amit V. Szitnyilkov írásából kapunk a mai szovjet színiirodalom új hullámáról. Közeli szomszédaink közül a szerbek, horvá- tok, szlovének ugyancsak megtalálták a kapcsolatot a Pannónia műhelyével. Vasco Popa verseiből a Becsben élő (budapesti születésű, bánáti szerb irodalmi-szellemi légkörben nevelkedett) Miliő Dór fordított németre, a karintiai szlovének soraiból felemelkedett neves Florian Lipus költeményeit nem kisebb szerző mint Peter Handke tette ismertté, az 1982-es színházi évad legsikeresebb horvát színpadi művét, A horvát Faust-ot (lényegében Klaus Mann Mephistójának ellendarabját írta 1022
