Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Bertalan Lajos: Pannonia - közös dolgaink
meg Slobodan Snajder) szintén megismerheti az olvasó a Pannónia hasábjairól. Közben még a burgenlandi honvátok is szóihoz jutnak (Symposion Croaticon), sőt a helyi tájszólásban író burgenlandi költők verseiből külön összeállítást is közöl a magazin A „Duna menta” „szent város” 8000 éves múltjából Lore Toma izgalmas tudósításban számol be (a (Lepenskd Vir melletti híres ásatásokról van szó). Mellesleg a történelmi fordulók közül tavaly a Bécs elleni 1683-as török hadjárat háromszázadilk évfordulója bőséges alkalmat és anyagot adott a tudományos jellegű visszapillantásra. Hazai Győző Európa az ozmánok szemszögéből című tanulmánya elsősorban azt vizsgálja, miért vesztették el a törökök ezt a sorsdöntő hadjáratot, mik voltaik a Bécs alatti vereség okai, s közben olyan fontos — ma is gyakran vitatott, sőt helyenként félremagyarázott — kérdéseket is tisztáz, mint például Thököly és kurucainak szerepe, a magyarok állítólagos törökbarát elkötelezettsége. Ami pedig a mai magyar irodalom és művészet részarányát és súlyát illeti, a Pannónia magyar szerkesztői, s velük a magyar olvasók is elégedettek lehetnek. Tágabib ablakot rólunk a német nyelvű olvasóknak nem nyitottak eddig sehol, tehát már csupán ez a tény is elegendő volna az elismerésre. Ennél persze jóval többről van szó. Aki valamennyire is tájékozott a magyar közéleti-irodalmi publicisztikában, tudja, milyen hatású egy olyan eszmefuttatás, — Boldizsár Iván tollából —, amely európaiságunk legfontosabb kérdéseit vizsgálja Európai utópiák és realitások címmel, vagy ugyancsak tőle egy másik írás: Feljegyzések — dögcédulám ürügyén — a második világháborúból. Az irodalomesztétika iránt érdeklődők számára pedig Karl-Markus Gauss tanulmánya ígér néhány meglepő felfedezést, amelyben Joseph Roth és Lukács György életművének lehetséges kapcsolatait vizsgálja (Politikai távolság — esztétikai közelség), ami annál is különösebb, mert életükben se nem találkoztak, se nem foglalkoztak behatóbban egymás munkásságával, még akkor sem, amikor a 19-es népibiztos Lukács emigrációjának első tíz évét éppen Bécsiben töltötte. A meghökkentő éppen az, hogy Rofh, akit egykor baloldali radikálisnak és lázadónak bélyegeztek éppen „konzervatívabb” korszakában került Lukács eszméi közelségébe, amikor az már Moszkvában éppen alapvető esztétikai, irodalomszociológiai tanulmányain dolgozott. Más jellegű esztétikai kérdések körébe kalauzolja olvasóit Felix Mandl A fordító dilemmája című írásában Ady Endre verseinek német átültetése ürügyén. Felhozott példái, különösen a Fekete zongora, a Krisztuskereszt az erdőn vagy A halál rokona című versekből s a mellékelt teljes fordítások, köztük a Szeretném hogyha szeretnének, Meg akarlak tartani téged találóan példázzák, milyen nehéz a költő szavait átvarázsolni egy másik nyelvre, ha tartalmi, érzelmi hűségre és a szavak zenéjének átmentésére egyszerre vállalkozik a fordító. Ady szavaival élve: kínzóan nehéz, szinte lehetetlen. A fordítás megszállottjait persze semmi sem riasztja vissza küldetésük teljesítésétől. Madách Imre Tragédiájának például éppen az első bemutató századik évfordulója alkalmára készült el a tizenkettedik német nyelvű fordítása, s még tavaly be is mutatták Klagenfurtban ezzel a szöveggel az osztrák közönségnek. Az új fordítás a Pannonia-szerkesztő Sebestyén György műve — Andrea Seidiler elemző cikke szerint — megkísérelte azt kifejezni mai nyelven, amit Madách gondolt, mindenesetre mellőzve a régebbi pompás, romantikus metaforáikat és szimbolikát, vagyis jelentősen eltér Mohácsi Jenőnek a 30-as években készült Madách-fordítá- sától. Az alkalom adta lehetőséget kettős értelemben is kihasználták, egyrészt a Pannónia révén alaposabb tájékoztatást kapott az osztrák olvasó is Madách művének lényegéről. Az irodalomtörténeti visszapillantás oly nagyívű, hogy Erdélyi János egykori bírálatának legfontosabb megállapításai (sőt kritikus-leleményes szójátéka a címmel: Az ember tragédiája avagy Az ördög komédiája) is helyet kapnak benne. A Mohácsi-féle rímes fordítást, ami évtizedeken ét a Tragédia legmegbízhatóbb német nyelvű változatának számított, töblb szemelvényben összehasonlítja a Sebestyén-féle rámtelen változattal. Szerencsére sem a Tragédiáról írt elemzés, sem a klagenfurti előadás bírálata (ez utóbbit a szerző, Heinz Gerstinger 1023