Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - Gergely András: Nemzeti és nemzetiségi érdekegyesítés a reformkorban (tanulmány)

rés, hogy nemzetiségi viszonylatban az érdekek deklarált közössége helyett inkább az érdekek összeegyeztetésének szükségességéről lehet csak szó.

A nemzeti-nemzetiségi érdekegyesítés nagyszabású koncepcióját Széchenyi 1835-ben írt Hunnia c. munkája vázolta fel. (Már a címadás is elkerülni akarja a „magyar”, „Magyarország” kifogás tárgyává tett kifejezéseit.) Sajnos, a munka jó ideig kéziratban maradt — csak 1858-ban jelent meg, — s így elsősorban eszmei jelentőségét s nem politikai hatását méltathatjuk.

Széchenyi művében a magyar államnyelv bevezetése melletti érvelést állította a középpontba, s főként a nemzetiségiek megnyerésére, meggyőzésére törekedett. Elsőként vizsgálta a nemzetiségi kérdést tágabb, a térség egészére kiterjedő összefüggéseiben. A nemzetiségiek biztos garanciája a szomszéd testvérnépek államának létezése — fejtegette. Ha nemzetiségi létük kintről biztosított, alkotmányos létüket viszont a magyar nemzet tudja biztosítani. A magyar államnyelv hátrány ugyan a számukra, s az is tény, hogy a nemzeti fejlődés teljességéhez az államnyelv is hozzátartozik, de a szomszéd országok révén — van, ahol még a hadsereget is nemzeti nyelven vezénylik — a nemzeti fejlődés ezen fő kelléke is biztosított nemzetük számára. Az itt élők nem csupán nép — ahogyan a magyar kortársak hangoztatták — hiszen „nekik is mosolygott a nemzetiség angyala, ők is meg vannak híva tö- kéletesülhetésük által az emberiségnek tán egy láncolatját alkotni.”27 A nemzetiségek létének elismerésével — a régi hungarus patriotizmust továbbfejlesztve — szólít fel az érdekegyesítésre: „külön nemzetiségeinkhez, szokásainkhoz házi köreinkben hűk, szövetkezzünk társalgási (köz) viszonyainkban egy test és egy lélekkel közös Hazánk, közös Urunk boldogítására, dicsőítésére. .. egyesüljetek tehát Hunnia minden nemzeti a magyar genius szárnyai alatt.”28 Felemlíti a történelmi késés esetleges tragikumát: „Elődink a frigyet könnyen köthették volna, mi mostaniak már csak nehezen, utódink tán soha többé, ezt ne felejtsük.”29

A mindenkire kiterjedő, mondhatni „állampolgári” érdekegyesítés mellett a külön nemzeti-nemzetiségi érdekegyesítés az 1840-es évek közepéig nem jelenik meg ilyen hangsúllyal. Sokan utalnak — maga Széchenyi is e művében — Amerika példájára, amely egységes államnyelv mellett nemzeti sokféleséget garantál.30 Gorove István a nemzetiségek közötti szabadversenyt hirdeti meg: „megszűnt az üldözés kora... ha ellenségeink, a népcsábítók, nem győződnek meg e tételek valóságáról, folytassák izgatásainkat, mi megadjuk a szabadságot a köznépnek is.. ,”31 Széchenyi 1842 végi Akadémiai beszédében nemzeti érdekegyesítő nézeteit sajnos nem fogalmazta meg újra, hanem az egybemosott extenzív és agresszív nacionalizmust támadta. Elhatárolódni akart a magyar liberális mozgalmon belül, s ezért a mozgalom egésze által közösen vállalhatót mellőzte érvelésében, s csak egy félmondattal utalt az alkotmányos haladás szükségességére.

Az erre is válaszoló nagy nemzetiségpolitikai munka, Wesselényi Szózata Széchenyitől kölcsönzött terminusokkal írja le a nemzetiségek helyzetét. Szívük, nemzeti érzületük kifelé irányítja vágyukat, eszük, alkotmányos vágyaik, politikai érdekeik befelé, a magyar liberalizmus mozgalmaira, a magyar nemzettel kötendő szövetségre fordítja figyelmüket.12 A nemzet — miként tőle idéztük — ugyan csak eszköz, eszköz a boldogságra, de manipulálható eszköz is, mint azt a túlzóan értékelt pánszláv veszélyben látni véli. A pánszlávizmus a soknemzetiségű országokat, birodalmakat együttesen fenyegeti. „A másutt szerkesztett drámának csak egyik színpadja honunk... a többi színházak még zárvák.”33 Az egyedüli mód, amellyel a hiányzó nemzeti egységet pótolni lehet: „azon nemzeteknek egyenlő s rokon polgári érdekek alatt s általi egyesítése.”34 Nem a beolvasztás, nem az erőszak, nem a megosztó taktika — ezek célszerűtlenségét egyenként kimutatja —, hanem a nemzetiségi érdekegyesítés az egyedül járható út. Az alkotmányos jogok kiterjesztése mellett törvénynyel védené a nemzetiségek nyelvhasználatát, tiltaná az erőltetést, büntetné a nemzetiségi gyűlölet szítását.35 Intenzív nacionalizmusa extenzív vonással párosul, amikor könyve végén az iskolai, óvodai nyelvtanítás-nyelvtanulás fontosságát hangoztatja. A nemzetiségi érdekegyesítést külön problémaként érzékeli, de megvalósítá982