Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - Gergely András: Nemzeti és nemzetiségi érdekegyesítés a reformkorban (tanulmány)

sát a jelzett türelmesség s annak garanciái mellett egyedül a polgári alkotmányos átalakulástól várja.

Eötvös József a polgári alkotmányos átalakulás konkrét megoldásaként azért ragaszkodik a centralizációhoz, mert „ha a megyei autonómiáról hirdetett ferde nézeteink nem változnak, a befolyás, melyet nem nemes honfitársainknak a megyében engedünk, nemzetiségünket sírba dönti”.36 Eötvös még nem enged nemzeti szempontokra hivatkozva az átalakulás következetes végigviteléből, csak a konkrét megoldási módot keresve veszi figyelembe az ország soknemzetiségű jellegét.

Az 1840-es évek második felében a nemzeti kérdés iránt eddig közömbösséget mutató konzervatívok viszont a nemzeti érdekek „védelmezőiként” léptek fel. Egyenesen a liberális érvelést fordították visszájára: a sajtószabadság, az esküdtszék, a népképviselet, az örökváltság a magyar nemzet romlását idézi elő.37 Érvelésükkel 1847-ben Kossuth fordult szembe, s továbblépve korábbi elképzelésein, elhagyva az extenzív nacionalizmus álláspontját, az intenzív nacionalizmusok együttélésén alapuló nemzeti érdekegyesítési stratégiát hirdetett meg Bábolnai Mihály álnéven írott, s a Magyar Szózatok címmel kiadott röpiratban megjelentetett írásában. „A konzervatívok ... nem akarják a sajtószabadságot, egyebek között azért is, mert az által a nem magyaroknál is értelmiség fejlődnék ki, mert közöttük is Kossuthok, Széchenyiek támadnának. Igen jellemző, hogy ők éppen attól félnek leginkább, amitől mi legtöbbet remélünk, ök azt hiszik, hogy a nem magyaroknál fejlődhető értelmiség a magyar nemzetiség ellen fordulhatna. Mi pedig azt hisszük, hogy a fejlődő értelmiség egy magasabb álladalmi élet, a political nemzetiség szükségének érzetét fogja felkelteni keblökben, s megkívántaim vélök azon alkotmányos javakat, mellyeket nékik a magyar hazában csak a magyar nemzetiség adhat.”38 Éppen azért van szükség népképviseletre, hogy „a hazában létező idegen elemek értelmisége ... a nemzetnek és a nemzet közös érdekének megnyeressék”. Annál is inkább, mert „törvényhozói osztályunk... törvényhozói bölcsességéből kifogyott”.39 ’Megkínálják a nemzetiségeket e sajátos „politikai nemzetiséggel” — s cserébe immár nem magyarosodást akarnak, hanem csak annyit kérnek, hogy szeressék a hazát.40 S az ugyanabban a kötetben megjelent névtelen, Kossuth stílusjegyeit magán viselő, esetleg mégis Gyurmán Adolftól származó tanulmány tényként állapítja meg, hogy a beolvasztás nem sikerülhet, mert a többi népfajok sajátságaiban van valami „titokzatos vonzerő, mellyel a magyar nemzetiség olvasztó ereje föl nem ér”.41 Sőt, amióta a magyar a hivatalos nyelv, a „meghasonlás is sokkal élesebb”.42 A nemzetiségekkel kell tehát az érdekegyesítést realizálni — szögezi le a magyarosítás illúziójától immár mentesen. —, sőt az iránt is szkeptikus, hogy a nemzetiségek közötti érdekegyesítés sikerülhet-e? Ki- engesztelheti-e a népszabadság az ellentéteket? A szerző reméli, hogy a kölcsönös vonzás politikai szabadság esetén erősebb lesz, mint az ellenszenv, hiszi, hogy a nemzetiségek megnyerhetőek lesznek a közös hazának — de mindezt már érezhetően nem állítja a korábbi évekből ismerős határozott bizonyossággal. Utal a jogkiterjesztés tragikusnak bizonyult megkésettségére.43 Korántsem csupa illúzióval, csodaszerként várták tehát a kortársak a polgári átalakulást, mint a nemzetiségi kérdés megoldóját.

A liberális ellenzék programjavaslatába az érdekegyesítés kapcsán Szemere Bertalan indítványára került be „a nemzetiség ügyének a más nyelvű népiség érdekeinek óvatos kíméletével” történő előmozdításának kitétele, amely az extenzív nacionalizmusról való lemondást, s a nemzetiségek érdekeinek de facto elismerését jelenti.44 Az Ellenzéki Nyilakozatban ezt ilyen formában olvashatjuk: „Szükségesnek látjuk, hogy a honpolgárok minden osztályának érdekei — a más nyelvű népiségek óvatos kíméletével — nemzetiség és alkotmányosság alapján egyesíttessenek.’”45 Pest megye követei — hangzik a Kossuth által fogalmazott 1847. augusztusi utasítás — „kövessenek el mindent, mit a nemzetiség felemelése s felvirágzása tekintetében jog- szerűleg s indirect úton tehetni vélnek, ne tegyenek azonban semmit, mi a külön nyelvű népiségek kedélyeit felizgatná vagy magány viszonyokba avatkozó rendelkezések alakját viselné”.46

983