Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - Dercsényi Dezső: A könyvek vonzásában (emlékirat I.)

DERCSÉNYI DEZSŐ

A könyvek vonzásában*

Genthon István nyolcvanadik születésnapjára

1937 nyarán már a Műemlékek Országos Bizottságánál dolgoztam s nemcsak önálló szobát, íróasztalit (ez volt a Legfontosabb) kaptam, hanem az Állástalan Diplomások Országos Bizottságának juttatását is (nem tudom, minek nevezték akkoron azt a 75 pengő 62 fillért, amit adó stb. levonása után havonként kézhez kaptunk). Munkaiköröm is volt, leltározni, meghatározni azt a néhány ezer fényképlemezt, amelyet a Magyar Filmiroda (Petrás István) készített műemlékeinkről. Ügy is mondhatnám, teljesen boldog voltam, amikor belépett szobámba az inkább alacsony, köpcös, ha.nem is kövérkés alakú Korvin László, bemutatkozott s azt kérdezte :

— Maguk adták 'ki a Genthon-könyvet?

Nyilván Genthon Istvánnak a Régi magyar festészetről szóló könyvére gondolt, tehát igennel föléltem.

— Van Önöknek házuk, földijük vagy más ingó, ingatlan értékük? — hangzott a második kérdés s az igenlő válaszra ezt a meglepő intelmet fűzte hozzá:

— Fotograf áltassák le, én is így kezdtem, de nekem még fényképeim sincsenek.

Ekkor már felrémlett az agyamban, hogy azzal a Korvin Lászlóval van szerencsém találkozni, aki mint n yomda tulaj dón os, mint bibliofil-kiadványok megje- lentetője is ismert volt előttem. Jóslata nem vált be, de közel járt az igazsághoz. Nem is erről, hanem a Genthon-könyv megjelentetéséről szeretnék elmondani egyet-mást, mert úgy vélem, jól jöLlemZi a harmincas évek gazdasági és könyv- kiadási helyzetét, s kapcsolódik az eszperanto-mozgalomhoz is, amelyben ez időben hazánk nem jelentéktelen szerepet játszott.

1929 tavaszán az egyetem művészettörténeti intézete (közkeletű nevén a Gere- vich szeminárium) kirándult Bécsibe és az utat Genthon István vezette, aki előbb két évig volt a Bécsi Kollégium Hungaricum ösztöndíjasa. Itt írta doktori disszertációját is, amely a magyar művészek ausztriai működését veszi számba a mohácsi vészig.

Hajón mentünk s ez alkalmat adott, hogy Genthonnal készülő könyvéről beszélgessünk. A könyv témája a magyar táblakép festészet, amellyel Díváid Kornélon kívül alig foglalkozott valaki. Kiemelkedő nagyjait, egy Kolozsvári Tamást, az 1427-es garamszentbenedöki oltár festőjét és MS mester képeit Gerevioh Tibor írásaiból még olyan elsőéves is ismerte, mint én.

— Nagy feltűnést keltő könyv lesz — mondotta Genthon — a magyar festészet eddig ismeretlen iskolái, egyéniségei, jelennek meg, akiket már a német szak- irodalom is mint sajátját, számontart. Sajnos nincs kiadó, aki megjelentetné, pedig üzletnek sem lenne rossz. Sok újságírót ismerek, akik szívesen írnak majd a könyvről. Többek között a Csillagos Szábó-t (így hívták Szabó Lászlót, aki cikkeit a Pesti Naplóban három [így elhelyezett: .•.] csillaggal jegyezte.

Mi kell még több egy 19 éves fiatalnak, Genthon könyvével betörni a piacra, megjelentetni a magyar tudomány egyik alapvető művét, szép könyvet csinálni, amelyet felkap a hír és talán ki is fizeti a költségeket. Szép álmodozás volt, amely• Részlet a Dijaim története című emlékezésemből.

954