Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Villányi László: Folyamat I., Folyamat II., Folyamat III. (versciklus)
Folyamat III Síkos volt mindegyik. Amilyen csak egy élettelen élőlény lehet. Rántottam rajtuk egy erőteljeset, utána már vígan csúsztak a havon. Kisujjamra akasztva vittem a városgömböt, amit először földgömbnek véltem, míg a közelebbi ismerkedés világossá nem tette, hogy nem föld- hanem városrészek tarkállanak. Pontosan bejelölték rajta a néhány megfelelő helyet. Ha ódon kapualjban kellett ráncigálnom a tetemeket, még bámész- kodást is engedélyeztem magamnak. A lépcsőknek viszont nem tudtam örülni, mert csak látszólagosnak bizonyult: lefelé könnyebb. A lábmarkolásról áttértem a fülre, majd a szemgödör kínált jó fogódzót, de nehezen viseltem mocskos ujjaimat. A cipeléssel is próbálkoztam: térdemmel segítve, csípőmmel tartva. Közben az arra járó gyönyörű lányokkal szemeztem. Végül újra előrehajoltam, így kabátom csücske a sárba ért. Befülledt kucsmám alól bűzös lé csurgóit szemembe. Legalább megborotválkoztam volna! A városgömböt hónom alá szorítottam, rugdostam magam előtt, vál- lamra csaptam, de tűlevelek potyogtak belőle csupasz nyakamra, s végigcsúsztak hátamon. A megfelelő helyek sokasodtak, minden kapualjnál meg kellett állnom. Harapást éreztem, ujjaimba nyomódó fogakat, az összezárulni akaró pofa szétfeszülését, ahogy tágítottam a rést mindaddig, míg le nem szakítottam az állkapcsot. Kezemet eltartottam testemtől. Boldog voltam, hogy nem csípnek a szúnyogok. 953
