Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - Villányi László: Folyamat I., Folyamat II., Folyamat III. (versciklus)

Folyamat II Az nyilvánvaló, hogy a törlőruhával, kezed ügyébe akadt újsággal, az imént teleizzadt, lecibált ingeddel való csapkodás nem méltó hozzád, bár­mennyire is megzavarta nyugalmadat a pimasz és szemtelen lény. Enyhén görbítsd be ujjaidat, kezedet lassan told előre (napsütés ese­tén vigyázz az árnyék ijesztő voltára), mikor eléred a pontos helyet várj néhány másodpercet, jól fog esni a kis izgalom, s nyugtázhatod fölénye­det. Mozdulatod biztos, lendületes legyen, ellenséged felröppenésének ívét találja meg, így az szinte tenyerednek röpül, s csak a markolás gyor­saságára kell ügyelned. Ne akard azonnal megnézni, tartsd egy darabig, ezzel eléred frisses­ségének csökkenését, sőt enyhe zsibbadást is előidézhetsz; hüvelykujja­dat óvatosan nyomd a lassan táguló résen markodba, mikor zsákmá­nyodhoz érsz, szorítsd gyengéden tenyeredhez, ebben a pillanatban szét­nyithatod a csapdát, s mutatóujjad segítségével már visszavonhatatlanná teheted a fogást. A továbbiakat kedved és hangulatod szabja meg, felindultságodban puritánul összeroppanthatod az engedetlent, lepöckölheted fejét, vagy fi­noman dörzsölgesd hüvelyk-és mutatóujjad között. De szemedhez emelve figyelheted lábainak reménytelenül gyors moz­gását, a fej fura gömbölyűségét, amit meg is érinthetsz néhányszor, ha kíváncsi vagy a reakciókra, kiszakíthatod lábait sorjában, csak arra vi­gyázz, hogy az első két láb hiánya még nem akadályozza meg eltűnését. Belevághatod az előre elkészített vízbe, ahol múló rosszullét után úszni kezd, esetleg kis dobozba teheted, vagy kitépheted az egyik kis hártyáját, nézheted a félrebillent menekülést, ha érzékenységed nem en­gedi meg az illúzió azonnali szétrombolását. »52

Next

/
Thumbnails
Contents