Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Villányi László: Folyamat I., Folyamat II., Folyamat III. (versciklus)
Folyamat II Az nyilvánvaló, hogy a törlőruhával, kezed ügyébe akadt újsággal, az imént teleizzadt, lecibált ingeddel való csapkodás nem méltó hozzád, bármennyire is megzavarta nyugalmadat a pimasz és szemtelen lény. Enyhén görbítsd be ujjaidat, kezedet lassan told előre (napsütés esetén vigyázz az árnyék ijesztő voltára), mikor eléred a pontos helyet várj néhány másodpercet, jól fog esni a kis izgalom, s nyugtázhatod fölényedet. Mozdulatod biztos, lendületes legyen, ellenséged felröppenésének ívét találja meg, így az szinte tenyerednek röpül, s csak a markolás gyorsaságára kell ügyelned. Ne akard azonnal megnézni, tartsd egy darabig, ezzel eléred frissességének csökkenését, sőt enyhe zsibbadást is előidézhetsz; hüvelykujjadat óvatosan nyomd a lassan táguló résen markodba, mikor zsákmányodhoz érsz, szorítsd gyengéden tenyeredhez, ebben a pillanatban szétnyithatod a csapdát, s mutatóujjad segítségével már visszavonhatatlanná teheted a fogást. A továbbiakat kedved és hangulatod szabja meg, felindultságodban puritánul összeroppanthatod az engedetlent, lepöckölheted fejét, vagy finoman dörzsölgesd hüvelyk-és mutatóujjad között. De szemedhez emelve figyelheted lábainak reménytelenül gyors mozgását, a fej fura gömbölyűségét, amit meg is érinthetsz néhányszor, ha kíváncsi vagy a reakciókra, kiszakíthatod lábait sorjában, csak arra vigyázz, hogy az első két láb hiánya még nem akadályozza meg eltűnését. Belevághatod az előre elkészített vízbe, ahol múló rosszullét után úszni kezd, esetleg kis dobozba teheted, vagy kitépheted az egyik kis hártyáját, nézheted a félrebillent menekülést, ha érzékenységed nem engedi meg az illúzió azonnali szétrombolását. »52
