Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Vékony Gábor: Az avaroktól a honfoglalásig (tanulmány)
csak forrásaink szólnak róla — beolvadnak környezetűkbe. A 700 körüli onogundur bevándorlók így főként gepidákat, s az adatokból ítélve, elsősorban a perem terüle- ken, szlávokat találnak a Duna vidékén. Régészeti adatok alapján ez a bevándorlás jelentősen átalakította az etnikai képet, s erre következtethetünk abból is, hogy a VIII—IX. században nyugatra eljutó Kárpát-medencei népnevek, az onogundur és az onogur olyan alakban tűnnek fel, amelyeket bolgár—török nyelvi jellege elvitathatatlan. Az onogundur bolgár—török nyelvű csoportokat csak erősítették a IX. század legelején bevándorló onogur tsoportok — Theodor hunjai —, s ugyanez a nyelvi- etnikai tömb gyarapodhatott a djmai bolgár hódítással, amely viszont a Kárpát-medencei szlávságot is újabb csoportokkal gazdagíthatta. Külön kérdés a gepidák népe. Ezekről, a VII. század után, forrásaink a VIII. sőt a IX. században is tudnak, ennek ellenére ez a germán nép semimi nyelvi nyomot nem hagyott egykori lakhelyein. Üjabban ugyan egyesek arra gondolnak, hogy elszlávosodtak volna, ami persze lehetséges, csak éppen nem bizonyítható, miint ahogy nem bizonyítható az a régi elképzelés sem, hogy románok lettek volna 'belőlük. Ha a gepidák sorsáról nem ás tudunk biztosat, annyi az eddigiékből mindenesetre bizonyos, hogy a Kárpát-medence jó részén a honfoglaló magyarok bolgár—török nyelvű csoportokat találtak. Hogy ez milyen jelentőségű volt, annak kapcsán hadd mondjam el, hogy honfoglalóink még nemzetközi nevüket, hogy a latin alakot említsem, a hungarust is ezektől a bolgár—törököktől kapták. A honfoglalók neveként keleten, ill. keleti forrásokban e név megfelelője sohasem szerepel, még a bizánciak is tülköknek ismerik őket. Csak a Kárpát-medencében használják e nevet rájuk, azon a területen, amelynek lakossága — emlékezzenek a wangariakra — egyébként is onogurnak nevezte magát. Nem szeretnék elmélyedni további, ezzel kapcsolatos kérdésekben, mert ezek már szorosan a magyar honfoglaláshoz kapcsolódnak, nem pedig mostani témánkhoz. Röviden mégis szólnék két kérdéskörről. Ezek egyike a Nagy Morávia kérdés. Maga a Nagy Morávia kifejezés csak Konstantinos Porphyrogennétorstál szerepel, ez azonban elég volt a morva történet modern kutatóinak arra, hogy a morva fejedelemségből Nagy Morva Birodalmat csináljanak. Az előbbiekben felsoroltam néhány adatot a morva fejedelemségről, így nagyságával és birodalom-voltával is tisztában lehetünk. Üjabban néhány kutató, ragaszkodva a „kereszteletlen Nagy Morávia” eredeti, konstantínosi értelméhez, amely feltételez egy másik, újabb Moráviát, azt a Kárpát-medence déli részére, a Sze- rémségbe vagy az Alsó-Tiszavidékre helyezi. Ennek az elképzelésnek egy hibája van csupán, az, hogy forrásaink csak egy Moráviáról tudnak, s ez alól még Bíborbanszü- letett Konstantinos sem kivétel. Nála pedig a Nagy Morávia kifejezés egy sajátos félreértés következménye, amelynek eredetét a Morvaországból Bulgáriába menekült Methód-tanítványok körében kereshetjük. Szent-Naum életrajzában, amely a X. század elején készült, ugyanis azt olvashatják, hogy a morvák Bulgáriába menekültek, „s földjük puszta maradt az ugrok birtokában”. Az elhagyott Morávia, a régibb természetesen nagy, csakhogy a naggyal, a régivel szemben nincs egy kicsi, egy újaibb Morávia, helyette egész egyszerűen Bulgária van. Hiábavalónak tűnik hát Mojimír, R'asztiszlaiv és Szvatopluk fejedelmek Morvaországa mellett egy másik, nagy Morvaországot keresni, amikor arra forrásadataink nincsenek, s a Nagy Morávia kifejezés létrejötte magyarázható. A másik téma, a László Gyula nevéhez kapcsolódó „kettős honfoglalás” kérdése. Ez az elmélet a régészeti érvek mellett arra épül, hogy a Kárpát-medencébe a VII. század végén onogurok települnek be. Mivel pedig az onogur név a magyarok nemzetközi nevének forrása, nem kizárt, hogy ezek magyarok voltak, illetve ezek között jelentős számban magyarok is lehettek, különösen, ha ezt a régészeti adatok is megerősítik. Ez a bevándorlás azonos a 700 körüli onogundur-bevándorlással. S noha az onogur és onogundur név, ill. nép közötti viszony tisztázatlan, annyit biztosra vehetünk, hogy nem ugyanazon név két változatával állunk szemben, s az onogundur név az onogural rokon, de attól különböző népet jelöl. Többek között a dunai bolgárokat 73
