Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Kovács József: A Magyar Szent Korona (tanulmány)
a tárgyi sztephanosz pedig, a korona, mindig (visszautal egy személyre, aki neve szerint is Sztephanosz, de sztephanosz azért is, mert koronázott. A „S z teph an o s z - C or óin a” görög-latin (kattősségű kifejezés fogalmazódik tehát eggyé abban az eszmei és tárgyi valóságban, amit így (hívunk: „Szent István Koronája”. E gondolatot híven tükrözik a Szent István-flegendálk, a legendairodalom hátterében pedig a középkorban sokat forgatott szerzőnek, Sevillai Izidornak a „sztephanosz”-éríelmezése áll: „Sztephanosz... a görögből latiinna fordítva megkoronázott ..., és ez jövendölés is ..aminek hívták, megkapta; Stephanus ugyanis annyi mint , korona’...” — így ír Izidor, midőn István első vértanú nevét magyarázza az Etymologiákban (Mb. 7., oaip. 11., m. 3.). És így fogalmazódik át ez a legendákban: Megjelenik boldog István levita és első vértanú Géza fejedelem felesége élőtt e szavakkal: „Bízz az Úriban, asszony, s légy biztos, hogy fiat fogsz szülni, akinek a nemzetségében először jár a korona és (királyság, és az én nevemet ruházod reá... Én vaigyok István első vértanú, aki először szenvedett vértanúságot Krisztus nevéért”. Majd folytatódik a leírás: „Amikor megszületett a fejedelem Istentől megjövendölt fia... Adalbert püspök hite őszinteségéért a keresztség fehér ruhájába öltöztette... Akkor az István nevet Ikapta, hisszük!, hogy Isten is ezt akarta, mert ami István a görög nyelvben, korona a latin beszédben. (Mivel Isten azt akarta, hogy e világban is királyi hatalom koronázza, s a jövőben váltsa fel az örökké tartó boldogság koronájával, kijelölte őt az örök el neon múló dicsőség elnyerésére.” (Szent István Legendája Hartwik püspöktől, Kwrcz Ágnes fordításában; Árpád-kori legendák és Intelmek. Bp., 1983., 36. old.; v. ö.: Nagyobbik Legenda, 5., i. m. 25. o.). 3. így jutunk el Istvántól a Koronáig, a Koronától pedig vissza Szent Istvánig a '"ajiog őré/pavog (hagiosz „sztephanosz”) egyesítő szemlélletében. Ilyen értelemben mindig igaz, ha azt állítjuk a Magyar Koronáról, hogy az „Szent István koronája”. Ide kívánkoznak Győrffy György sorai az „István király és műire” c. művéből (Bp., 1977, 532. oldal): „István... Intelmeiben a keresztény királyeszményt állította az uralkodó elé például, elvileg elébe helyezte az „ideális királyit” az árpádi sarjnak. ... az uralkodás jelképezésére megjelenik egy elvont fogalom, a ,,korona”. István műve első fejezetét a korona megbecsülésére való felhívással kezdi, az utolsót pedig azzal a tétellel, hogy a „(királyi koronát az uralkodói erények teszik teljessé”. A királyi korona ezek szerint több, mint uralkodói jelvény, a királyság egyik mindinkább előtérbe lépő jelképe”. 4. Nem régóta ismeretes a Magyar Koronára vonatkozó következő adat: „Egy, a Vatikánt ismertető, 1693-iban Rómában megjelent munka szferint a Veronica kapunak nevezett kapu fölé volt felfüggesztve Magyarország koronája, lándzsája és koronázási jelvényei, amelyeket Henrik császár küldött Rámába”. (Benda—Fügedi: i. m„ 13. old.). Érdemes ehhez az adathoz egy 1370-ben történt eseményt is megemlíteni, amit a történész Katona István is jónak látott művében feljegyezni (Historica critica régim Hungáriáé., Pestini 1779, tom. X., 448.), Virág Benedek padiig magyarul is közétett (Magyar Századok MCCCI—MCDXXVI. Buda, 1816, 222. old.): „1370. — Lajos Orbánhoz, nem bizonyos mi okiból, követségbe küldötte János Váczd Püspököt, Szé- ohi Miklóst Ország Bálnáját, és Kiátót, Dömiösi prépostot, dekrétumok doktorát; mivel ájtatoskodni is akarnak Rómában, megengedte a Pápa, hogy nekik és e velek valóknak csak ez úttal mutattatnék meg Sz. Veronika...”. Vajon csak egyszerűen jámborkodini akartak-e a magyar diplomaták, mint 886
