Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Fogarassy Miklós: Tandori vers-, kötet-, próza- és rajzsorozat komponálásáról (tanulmány)
Ez a többszörös befejezés Tandori első epikai könyveiben is érvényesül, kibővítve a pro- és epilógusok egymásba fordításával. Az események többszöri rekapitulációját a Valamivel több és a Meghívás fennáll j áfs zmatáblazatok — a medvék, madarak, emberek egymástól immár szét nem választható eseményeinek, örökbaj- nokságának raszteres ábrái — ás szolgálják. Az előbbinek a zárása: játékos és mégis véresen komolyan vehető lexikon a fő fogalmi és személyi támpontokról. Az életmű kifejtésének ezen a pontján „egészen máshonnan” lép be új elem. De ami belép — bizonyos távlatból íigy látható — az a tendenciák belső logikájának következményeként jelentkezik. Tandori képverseiről, rajzairól van szó. Végső egyszerűségüknek, nagyon mély spiritualíi'táSsal felfogott egyszerű jeleik többértelmű Lírai szerkezetté építésének megvannak az előzményei az Egy talált tárgy megtisztítása kötetben. Ezek a jelek az író, a (költő Tandori személyes jelei — munkásságának enigmatikusan végső szignatúrái: pontúk, vesszők, betűik, szavak, jambus-jelek, másak műveire történő parafCaezált utalások, fogyó, önlkioltó szériaképletek, körkörös ábrák, redőny-struktúrák. S mindez egy idő után a gépírás a másolás eszköz- anyagával szövetkezve: betűkészlettel, indigóval, félreütések és javítások jeleivel veszik birtokba a lapokat. Tandori képzőművészeti munkássága tehát egyáltalán nem szakítható ki költői tevékenységéből, annak szerves kiterjesztésének, Ibölső logikuma továbbvitelének kell azt tekinteni. A Herakleitosz H-ban képvers és rajzvers sorozatát ugyanolyan 'belső struktúra alakító szándék vezérli, mint a versekét és a prózakönyvekét. És úgy tűnik fel, hogy a műfajok találkozásának ez az a pontja, ahol azok 'ténylegesen egymásba nyílnak — legalábbis Tandori módján. Ám mielőtt ennek legutóbbi eredményein eszmélődnénk, fel kell tenni egy igen lényeges kérdést: mindez a szélesre vonít és nagy professzionátusságga 1 kidolgozott eszköz- és formarend mire szolgál? Mit céloz ez a köteteken 'belül sokszoros belső kötéseket teremtő apparátus? — Kezdjük a választ egy vers-idézettel: Ez is így mind: ilyesmi csak, két-szűnő-végpont-közt-szavak, két szűrőn át homály fakad, és ahhoz, ami fennakad, kedv visszatérni nincs ... Talán e nincs-előbb, e nincs-után indít el annak nyomán, ami mégis, egyáltalán. Így hát, egészen finoman — (Kezdete van és vége van.) Igen: mindegyik mű annak ábrája, ahogy a „két-szűnő-végpont-között” — az életében — van a létezés bonyolultsága 'és finomsága, mely egységnek és sókféleségnek a kifejezéséhez, hű kifejezéséhez merészen sokszólamú eszközvilágra vari szüksége a művésznek. Am ez a szubjektív egység, melyet az elkülönülő művek egymás- ravonatkoztaiása is hangsúlyoz, valami nagyszabású ambíciót is érvényre segít: Tandori Dezső legutóbbi könyvei igen sókszempontú könyvek. Mintha a Liber, a kulturálisan sokértelmű, sokfunkciójú kötetmű, a könyv — mely hajdan sacer, közösségi és közösségteremtő volt, ma viszont csak magános vállalkozás és jó esetben közönségteremtő lehet — megalkotásának útját járná az író és a költő. Aki egyben képzőművész, képet is alkot — tehát elővehetjük az ódon mesterség-megjelölést —, aki kép-író. A Sár és vér és játék hatalmas epifcuma nemcsak az első, második, harmadik, negyedik és utolsó részként megcímzett prózaepiikuim, mely középen fordul, hiszen egymásba Olvasva a címéket a következőket kapjuk: 1. Sár és vér; 2. és játék; 3. Ellenjáték; 4. Bármi jön; Utolsó: Csak ő nem, tehát nemcsak „szöveg”, hanem fotó is, képvers rajz is, plakátszerű hirdetésként a műbe épülő saját vendégszöveg is, 626
