Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Pósfai János: "Nem hiába futnak a folyók az óceán felé" (A szlovéniai magyar írókról)
Csalk szímszaivaiklban: Varga Józseftől a Pásztortüzek, Kanyó Leona Fenyőm tüskéi alatt című kötete. Szúnyogh Sándor és Emest Ruzié közös, kétnyelvű kiadványa: a Naj-Leg. Üj, fiatal költők is jelentkeznek. Bencze Lajos Szíves szívtelen, Rozs- mán Erzsébet pedig Vallomások címmel adja közié összegyűjtött verséit. Ez időben lát napvilágot Gábor Zoltán esszégyűj töménye is, a Postagalamb. Kétségtelen a törekvésük, hogy kapcsolódjanak, együtt legyenek az egyetemes magyar irodalommal, az anyanyelv ápolása mellett az irodalom sajátos eszközeivel is erősíteni akarják a nemzetiséget a létezésben. A művek értékelésére ezúttal nem vállalkozunk, írásunknak nem is ez a célja. A szlovéniai magyar írók — akár a vajdaságiak vagy a horvátországiak — elkötelezettek saját országukkal, ám az alkotmány biztosította jogukkal élve elsőrangú feladatuknak tartják az anyanyelv ápolását, a nemzeti kultúra felkarolását, terjesztését is. Verseiben a szülőföld varázsa, a köznapi tették, barátságok, emlékek lírai melegséggel, az átélés hitelességével fejeződnek ki. A legtöbbjük szélesebb távlatokat is átfog. A mai lét féltése, a jövő fenyegetettsége, a háború, az öldöklés elítélése ugyanúgy jelen van lírájukban, mint a természetet pusztító, létünket fenyegető környezeti ártalmak kivédésére való mozgósítás. Az emberi és költői elkötelezettség mindegyiküknél erős, s a megméretéskor törekvéseik tisztessége feledteti esetleges esztétikai hiányaikat. Ez a szárnypróbálgató lelkes kis csapat nemcsak a jugoszláviai magyar irodalommal kíván együttlélegezni, de keresd a kapcsolatot az anyaország íróival, irodalmi életével is. Ennek egyik legjobb példája annak a közös irodalmi antológiának a megjelentetése, amely bizonyította, hogy a szellemi élet táguló horizontja az együttműködésnek Olyan lehetőségeit adja, amelyek az országhatár mindkét oldalán élőket tovább gazdagítják. Az összhang — ez a címe a közös antológiának — egy újfajta irodalmi akció első lépése. „Mintha láthatatlan kezek felszedték volna a szellemi határkarókat: két ország költőd találkoznak a könyvben. Szlovénia magyar nyelvű költészete, valamint Vas és Zala megye versei fculcsolódnak itt közös kiadvánnyá” — olvashatjuk a szerkesztő bevezetőjében. A kötetben elsősorban azok a versek kapnak helyet, amelyek egy irodalmi találkozón hangzottak el. Az első nap Lendván, a másodikon Domonkosfán várta zsúfolásig telt ház Vas és Zala megye költőit. De ezeken az esteken ott voltak, verseikkel szerepéitek Muravidék magyar költői is: Báti Zsuzsa, Bencze Lajos, Bemjék Erzsébet, Kanyó Leona, Szúnyogh Sándor és Varga József is. A találkozó és az antológia megjelenése egybe esett a Pomuräka zaloíba nevű könyvkiadó fennállásának negyedszázados jubileumával. A legszebb és legkifejezőbb ajándék az összhang című antológia volt a szlovéniai magyarságnak. A tizennégy költő — az anyaország, pontosabban Vas és Zala megye irodalmáraival együtt ennyien szerepeltek az antológiában — nem egészen száz verse sok mindenre választ adott. Legfőképpen arra, amiről már eddig is szóltunk, de egyben valamifajta nyitány is volt ez. A verses szereplés, a kötetben való együttes megjelenés olyan összhangpróha is volt, amelyről nyugodt szívvel mondhatjuk: sikeres, jó fellépés volt, tovább kell lépni, mert érdemes tovább lépni azon az úton, amelyen a 14 költő elindult. Költői nyelven szólva — s ez akár a közös vállalkozás mottója is lehetett volna — a szombathelyi Káld'i János így szólt erről a kötetben szereplő versesünk bevezetéseként: „Minden jó vers a remény üzenete. A jövő. Azt sugallja: van értelme az esőnek, a napfénynek, a szelek sípolásának és a virágok illatának. Azt sugallja: nem hiába futnak a folyók az óceán felé, nem hiába zengédeznek csodálatos pályáikon a csillagrendszerek koszorúi, nem hiába integet az őszi fűszál a szélben. Azt sugallja: nem hiába küzd az ember, megvalósítható az értelmes élet.” E közös szereplés után fogalmazódott meg az igény, hogy ne egyszeri, elszigetelt jelenségnek könyveljék el a kezdeményezést, hanem folytassák azt. S a folytatás nem maradt el: 1981-ben a muravddéki magyar írók újabb közös kiadvánnyal léptek az olvasó elé. Ezúttal a Karintiábain élő szlovén írókkal együtt kétnyelvű kötet foglalta 573
