Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Póth István: Egy horvát költő pályakezdése Szombathelyen (Ivan Mažuranić) (tanulmány)

jelentette a Novine horvatzke c. lapját és anniaik mellékleteként az első horvát irodalmi és kulturális hetilapot Danicza (Hajnalcsillag) címmel. A lapnak és a folyóiratnak korszakalkotó jelentősége volt az egységes horvát irodalmi nyelv, a horvát kulturális és nemzeti egység kdalakításálban. Az irodalmi melléklet 2. számában már napvilágot látott az addig szinte kizárólag magyar nyelven verselő Mazuranié Pri- morac Danid (A tengermellélki a Danicénak) c. költeménye, a szerző első nyomtatásban megjelent horvát nyelvű alkotása. Ezt a későbbi számokban egész sor verse és néhány prózai írása követte, melyeket a fiatal író nagyrészt Szombathelyről küldött a zágrábi szerkesztőségbe. Mazuranic Szombathelyen eltöltött éve nagyon fontos időszak. Erről a már néhányszor idézett Milorad ZivanéeVié a költőről szóló monográfiájában ezeket mondja: „A költő intim hangulatai ellenére, szombathelyi tartózkodása sokkal jelentősebb volt, mint ahogyan ezt első pillanatra el lehet képzelni. Elszakítva a hazai rögtől, a fiatalember jobban megérezte, mennyire kötődik hozzá, mint eddig bármikor. Távoliban, új és idegen környezetben, sokat elmélkedhetett, mindent nyugodtan meggondolhatott. Felelevenítette a szülőföld emlékeit, .találkozásait zágrábi ismerőseivel, a harcos, fanatikus és forradalmi ifjakkal. S itt, a meggyűlölt Szombathelyen érezte meg az alkotói impulzust. Elkezdett írni." (Milorad Zivanéevié: Ivan Mazuranié. Növi Sad, 1964. 26—27.)

Mazuranié horvát költeményeit eleinte szintén antik versformában írta. Ezeket a gondolati lírába tartozó verseket szigorú szerkesztés, nyelvi és gondolati tömörség jellemzi. A szórend néha nehézkes, idegenszerű. Nemsokára azonban megtalálta igazi alkotói módszerét. A kor szellemének, a délszlávok romantikus irányzatának megfelelően csakhamar a horvátok és szerbak gazdag népköltészetéből merít ihletet, s egyszerűbb formában, gördülékenyebb stílusában, a beszélt nyelvhez közelehb álló verseket ír. Ilyen módon és ilyen szellemben íródott az 1846-lban megjelent nagyszerű műve a Smrt Smail-age Cengiéa (öengié Smail aga halála) c. elbeszélő költeménye, mely nem formai, antik motívumai alapján, hanem magas művészi, költői értéke miatt lett a horvát irodalom és az egész jugoszláv irodalmi hagyomány fklaszikusként számon tartott alkotása.

Miután a Szombathelyen tanuló Mazuranic látta, hogy anyanyelvén írt verseit otthon kedvezően fogadják, mind intenzívebben írt horvát nyelven. Tehát Magyar- országon, Vas megye székhelyén kezdte el horvát költői pályáját. Az itteni körülmények késztették arra, hogy érzelmeinek, gondolatainak horvát nyelvű verssorokban adjon hangot. „Magyarországra kisdiáján úgy indult, mint egy ifjú magyar ... s úgy tért vissza hazájába mint érett honvát költő” írja a már sokszor idézett Milorad Zivancevic. (A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei i. h. 9.1

570