Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Pósfai János: "Nem hiába futnak a folyók az óceán felé" (A szlovéniai magyar írókról)

PÖSFAI JÁNOS „Nem hiába futnak a folyók az óceán felé” A SZLOVÉNIAI MAGYAR iRÓiKRÖL Egyre gyakoribb találkozásaink a Muravidék íróival, valamint az a tény, hogy a szlovéniai magyar irodalom élet immár túljutott gyermekkora első tétova lépésein, indokolja a helyzet átfogó értékeléséit, a szlovéniai magyar írók eredményeinek fel­mutatását. Örömünkre szolgál mindaz, amely a magyar nyelv ápolását, kultúránk kibontakoztatását segíti a határainkon túli élő magyarság (körében. Nekünk, közvet­len nyugat-dunántúli szomszédaiknak pedig elsőrangú kötelességünk is, hogy az együttműködést elősegítsük, erősítsük. Láthatatlan, azonban mégis valóságos híd fe­szül Szlovénia 'és Nyugat-Magyarország között. E híd — melynek pillérei mindkét oldalon erősék — két szomszédos nép jóakaratából épült, s teremtett gyümölcsöző kapcsolatot, együttműködést az emberek között. A Szlovénia földjén élő magyar nemzetiségnek léte szempontjából nagyon fontos, hogy ez a híd jól funkcionáljon. Jugoszláviában a nemzetiségi politika hagyományosan gondos és elvi alapokon nyugszik; e soknemzetiségű országban az alkotmány szavatolja a kisebbségben élők egyenjogúságát, garantálja nemzeti jogaikat. A különböző nemzetiségek állami ügyeiket saját nyelvükön intézhetik, a köztársaságban és az autonóm tartományok­ban élőknek jogük van az anyanyelvi oktatáshoz, saját kultúrájuk ápolásához, ki­bontakoztatásához. A hat köztársaság szinte mindegyikében élnek magyarok, össz­létszámúk az 1981-es népszámlálás adatai szerint mintegy 426 ezer 720-ra tehető. A legtöbben, több mint 385 ezren a Vajdaságban élnék. Horvátországban 25 és fél­ezer, Szlovéniában több mint 10 ezer, Szerbiában 5 ezer, Boszniában, Hercegoviná­ban, Macedóniáiban és Crna Gorában együttesen mintegy másfélezer magyar él. Mi elősorban most a szomszédos Szlovéniában élő magyarság helyzetével fog­lalkozunk. Ez a tízezernél alig nagyobb lélekszámú népcsoport a köztársaság észak­keleti részén Lendva és Muraszombat környékén él. Földrajzilag a magyarlakta vi­déket Murántúlnak vagy Muravidéknek is szokták nevezni. Nemzetiségileg vegyes ez a területe az országnak. A Lendva központú községnek, amelyhez huszonkét fa­lu tartozik, huszonhatezerhétszáz Iákosa van, s ebből töbíb mint hétezer a magyar. A csaknem 65 ezer lélekszámú muraszombati községhez 11 falu tartozik, összesen mintegy márfélezer magyarral. Tehát mint látható, a magyarok zömmel a lendvai községhez (járáshoz) tartoznak. A statisztikai adatok szerint az utóbbi évtizedben mindkét községben csökkent a magyarok száma. A lélekszám csökkenése azonban nemcsak a vegyes nemzetiségű területekre jellemző Szlovéniában, hanem a tisztán szlovén lakta területekre is. A folyamatnak elsősorban az urbanizáció az oka. Az utóbbi években a textilipar fejlesztésével és a kétnyelvű iskolák megerősödésével javult a hélyzet, ma már — főleg a lendvai községben — nem jellemző úgy a fal­vakból való elvándorlás. A szövetségi alkotmány — az egyes köztársaságok jellegzetességéit és adottsá­gait messzemenően figyelembe véve — szabályozza a nemzetiségek jogait. Az egyes köztársaságoknak, így Szlovéniának is van saját alkotmánya, amely ugyancsak ki­tér a nemzetiségek önrendelkezési jogaira. A magyar nemzetiségnek ezen a terüle­ten ez biztosítja saját anyanyelvének használatát, nemzetiségi kultúrájának fejlesz­tését, s p célból különböző szervezetek működtetését. A nemzetiségek — a magya­rok is — szabadon használhatják szimbólumaikat. A nemzetiségileg vegyes területe­ken a két nyelv egyenjogú; ez nyújt alapot az iskolákban intézményesített kötelező 571

Next

/
Thumbnails
Contents