Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Kiss Sándor: Az absztrakció népisége (Tornay Endre András művészete)
ségével, gondos, műves formálásával, a viszonylatok nagyságával, egyszer-egyszer a kötél vagy zsinór játékával. Az ő balladája szigorú és zárt, jelrendje magyar, mondanivalója rettenetesen tömör, és formái finoman, csendben kemények, szikrázóan, eszményien ragyognak. A (történelmi fejlődés pillanata mindég megtalálja 'és kiválasztja a személyeket, kik megfogalmazzák őt a legmagasabb fokon. A jelentkezők lelhetnék olyanok, kik felismerik a kor kívánalmait, de kemény küzdelmükbe kerül a 'teljes azonosulás. Tornaynál nem, 5 maga a kor, ő maga a jelen, és éppen ezért a jövő is. Szerencsés ember, úgy is fogalmazhatom, tehetséges ember, kit úgy fognak emlegetni, mint a legnagyobbakat, kik teljesítik hivatásukban — kényszer, ráhatás nélkül — történelmi szerepüket. Képzőművészetünk nagyjából ma ért oda, hogy megvalósul benne az a tartalom- és formatörekvés, ami zenénkben a század első felében végbement. Remélem, hogy a képzőművészek tehetségben nem sokkal maradnak le zeneszerzőinktől. Ez az előzménye Tornay világának, elindulásának. Gyakran jár haza megme- rítkezni, újratöltődni, megerősödni. Ez a haza adta kezébe a fát, mint kifejezési anyagot. Azt nem mondhatom, mint ahogyan az írnokok közük, hogy „é művész kifejezési anyaga a fa”, csak így egyszerűen. Tornay nem választotta a fát, a fa választotta Tornayt, kényszerítette, hogy belőle dolgozzon, vele foglalkozzon csak, s ha néha el is kalandozik a kő vagy bronz felé, visszahozza múltja által, mint rabot őre. És most következzen egy pár adat életéből, munkásságából. 1949-ben született Zetelakán, Udvarhely megyében. Középiskoláit Marosvásárhelyen végzi. Kolozsvárott képzőművészeti főiskolára jár (az épület Mátyás király szülőház^), mint szobrász. Mesterei sokan voltak, minden évben újak, így egyik sem volt rá hatással, ezért-e, vagy azért, mert mást akart csinálni az első pillanattól kezdve, mint ők. Olyan neveli mesterei, mint Köröndi Jenő, Mircea Spataru, Vetró Artur. Sokat dolgozott Iszák Márton marosvásárhelyi szobrásznak, hiszen .pénzre volt szüksége a maga eltartására, mert hazulról bizony a szegénységen és ami ebből fakad, szeretetlen kívül nem sokát remélhetett. 1972-ben Sepsiszentgyörgyre kerül. Kilátás semmi, szerény üzemi koszt, mint teljes létbiztosítás. Itt él három évig, és ahogyan ő mondotta, nem tudja még most sem, hogyan. Ebből az időből két kőszobra áll mégis, anélkül, hogy egy fillért kapott volna értük. Na nem azért, mintha nem akartak volna fizetni, hanem szíve közösségének, vagy ha jobb, a megrendelőnek sem volt egyetlen fillérje sem. Egyik szobra a sepsiszentgyörgyi sportcsarnok előtt áll. A másik, mely olyan, mint egy földbe szúrt kard, a köpeci 1848-as ellenállást hirdeti. Ezen az emlékművén még figurális tícmborművet alkalmaz, de ezen belül minden formája már a mai, elvont megoldású világára utal. A három év alatt közben kiállításokon is részt vesz: Kolozsváron, Brassóban, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön. Az itt töltött évek és benne a nélkülözések még jobbá, és keményebbé tették őt magát, még ragaszkodóbbá az annyi áldozatot követelő hivatásához, és kijelölték a követendő jövő útját. 1976-ban kerül Magyarországra és egész fiatalon kialakult formavilágot hozott magával. Ez szerencséje is, hiszen itt nagyon felgyorsult részére az élet. Egyelőre Balassagyarmaton telepszik le, és új szobrain kívül három fia születik gyors egymásutánban. Állandóan sokat dolgozik, így anyagi helyzete is rendeződik. Mesefigurát készít a Tüzér utcai óvodába. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának lesz tagja és annak kiállításain is állandóan részt vesz. Neki nagyon nehéz, mert senkit sem ismert az elején, csak szobraival tudott ismeretséget szerezni a maga én mások korosztályaiban. A Stúdió hét kiállításából haton díjat kapott. A salgótarjáni kiállításokon egyszer nagydíjait, máskor megyei és városi díjat is kaipott. A soproni éremlkáállítás díjai jelzik (további értékes munkáját. Kásterenyé- re farag egy szép kakas-figurát. 564
