Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Filep Antal: Vargha László ravatalánál
FILEP ANTAL Vargha László ravatalánál (1904. X. 25—1984. III. 19.) Tisztességtévő Gyülekezet! Gyászoló Barátaim! Búcsúznunk kell Vargjha (Lászlótól, az etnográfia és az építészettörténet iskolateremtő, (korszakos alakjától. Búcsút kell vennünk a nagyszerű embertől, a feledhetetlen baráttól, az áldozatos nevelőtől, a köz szolgálatának utolérhetetlen munkásától. Búcsút kell mondanom a Magyar Néprajzi Társaság tagsága, választmánya és vezetői nevében. Búcsúznom kell a Hazafias Népfront Erdei Ferenc Tudománypolitikai Klubjának megbízásából. Búcsúzom az etnográfus, művészetitörténész, 'régész muzeológusok, kutatók, a testvértudományok művelői, a pályatársak, a munkatársak, a tanítványok és a tisztelők elárvult tábora nevében. El kell mondanom a búcsú szavait a romániai, a jugoszláviai és a szlovákiai magyar és a szerb-horvát, szlovén, román, szlovák, bolgár barátok nevében. Búcsúznom kell a finn, az észt, a német, a cseh kollégáink helyett is. Szellemi öröksége, írásai, feljegyzései, vázlatai, rajzai, fényképanyaga és dokumentumgyűjteménye mennyiségében, rendszerességében és különösen minőségében kimagasló, pótolhatatlan európai qualitású munka, almit csak az egyetemes kutatástörténet távlataiban lehet igazán értékelni. Hatalmas hagyatékának különleges fényt ad embersége, közszolgálati felelősségvállalása. Vargha László munkássága, egyéni magatartása, életútja alkotó munkára, kutatásai, vállalkozásai folytatására szólítja a pályatársakat. (Töltékezést, belső gazdagodást kínál a tudomány és a művészet iránt érdeklődőknek. Vargha László életművének két elapadihatatlan forrása volt. Apai ágon Vas megyed kisnemes, bocskoros nemes ősök világában gyökerezett. Innét kapta meghatározó élményeit a magyar faluról. Dédapja, Vargha József (1785—1862), nagyapja Vargha János (1831—1918) az Alpok és a Rálba közötti tájnak voltak „kedvelt házépítői”. Lakóházaik, pajtáik századunk hatvanas, hetvenes évéig dacoltak a múló idővel. Tanúsíthatjuk: megejtően sugározták hajdani mestereik tisztességét, tudását, takaros szépérzékét. Az építő elődök (példája adott Vargha Lászlónak életre szóló indíttatást. Az anyai család a Felföld gazdag középkori hagyományú mezővárosához, Gyöngyöshöz kötötte Vargha Lászlót. Szülővárosában a céhes kézművesek, szőlősgazdák, vincellérek, kapások, vásározók, fuvarosok 'tarka, egymásra épülő világába kapott bepillantást. Sokoldalú felkészülésében, szépérzékének a kifejlődésében nyilván szerepe volt azoknak a tulajdonságoknak, amelyeket szűrszabó őseitől örökölt. Büszkén mutatta meg annak a .szűcshímzésnek a rajzát — kiváló ösztönös grafikai készségről árulkodott — amelyet Györffy István tett közzé könyvében abból a családi mántaköhyvből, amely tőlük került a Néprajzi Múzeumba. A szülői ház nemcsak az apai és anyai ősök eltérő, egymást kiegészítő táji hagyományait közvetítette, hanem Vargha Lászlót részesévé (tette a hazad történelmi, művészeti, művelődési tradíció nemességének, s megajándékozta az európai örökség egyetemességével. Otthon kapott kulcsot ahhoz, hogy mindig égységben lássa a hazait, a magyart az európaival. Hazulról hozta magával a kortárs világ értékei iránti nyitottságát. A gyöngyösi igazgató-tanító és pedagógus hitvese képesek voltaik fiukat felkészíteni a század nagy, történelmi kihívásaira. Házukhoz járt a kor legprogresszívebb folyóirata a Huszadik Század. A gyöngyösi tűzvészt követően a városiban vizsgálódó Soroló Bódog hozzájuk tért be. Vargha László allig ikamaszodó * * Elhangzott Farkasréten, iBudapesten, 1984. április 6-án. 555
