Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Kuntár Lajos: "Az apám mesekirály volt..." (tanulmány)

többször is mesemondóként emlegeti, de hogy a mondák mellett mesét is jegyzett-e le tőle, a közleményben egy szóval sem említi.

A falu merőben megváltozott élet- és munkakörülményei természetessé teszik a szóbeli irodalom háttérbe szorulását, a népi epika fájának lassú száradását. Ma már nincs „világtól elzárt hely”. A közlekedési lehetőségek biztosítják az emberek mozgását, a tömegkommunikációs eszközök változatos fortnában és szinten elégítik iki mindenki tudásvágyát, nemes szórakozási igényét. Napjainkban csak mutatóul találunk egy-egy mesemondót. Rendszeresen a közösségeiknek talán már senki sem mesél. Bizony, a népi epika sorvad és színtelenedik. Az 1950-es években kezdett mentőmunkánk a huszonnegyedik órához közeledve történt. Eredményét e tény fényében lehet valósan értékelni, jelentőségét értékelni. írásomnak azonban nem ez a fő célja: a megismert vasa népi epikusokat kívántam a fénybe állítani, nevűiket jobban megismertetni.

JEGYZETEK

1. Kárpáti Kelemen (1859—1923) premontrei tanár, a Vas megyei Régészeti Egylet titkára, a múzeum néprajzi gyűjteményének alapozója, nagyon sokat tett Szombathely és a megye múltjának feltárása, emlékeinek megőrzése érdekében. Tanártársával, Kuncz Adolffal közösen megírta Szombathely monográfiáját. Emlékét írásain kívül utcanév is örökíti Szombathelyen.

2. A Dragovits István által Perenyén lejegyzett mesét „Egy emberrü, meg annak három fiá- ru” címmel közli Dömötör Sándor a Szombathelyen 1954-ben megjelent „őrség” című antológiában.

3. Ortutay Gyula: Kis Magyar Néprajz, 50. p.

4. Kardos József többször is következetesen Bándori Jánosként emlegeti azt az öreg cselédet, akitől — a Dobogó-majorban együtt dolgozva — meséinek nagyobb részét tanulta. Állítása alapján írtam „A furfangos Tillnkó” bevezetőjében tanítómesterét ezen a néven. A könyv megjelenése után akadtam a „Hír” című újság közleményeire, amelyek a kisunyom! illetőségű 100 éves mesemondót Bándoll Ferencnek nevezik. Az, hogy a két név azonos személyt takar, egy pillanatig sem volt kétséges előttem, tehát meg kellett állapítanom, hogy a kettő közül melyik a helyes. A bizonyságot a Szombatheyl Állami Levéltárban őrzött anyakönyvek szolgáltatták. Bizony, Kardos bácsi rosszul emlékezett tanító- mesterére, mert a szombathelyi kórházban 1928. március 8-án 101 éves korában (Kardos József ebben is tévedett: ő 105 évig éltette Bándolit) elhunyt mesemondót Bándoll Ferencnek hívták.

5. Magyarság Néprajza III. köt. 226. p.

6. Csaba József (1903—1983) Nagycsákányban született s 1926-ban szerzett jegyzői oklevelet. 1934-ben ismerkedett meg Pável Ágostonnal, akitől hajlamaihoz és addig is végzett néprajzi gyűjtőmunkájához ösztönzést és sok közvetlen szakmai segítséget kapott.

7. Dömötör Sándor (1908—) muzeológus, néprajzkutató 1949-tól a szombathelyi múzeum igazgatója, 1957-től pedig a Népművelési Intézet főelőadója.

8. Szalai Veronika balladája. Büki népmesék. Szombathely, 1954. 6. p.

9. Magyar Életrajzi Lexikon II. köt. 270. p.

10. A jelvényt 1958 nyarán elveszítette, amit nagyon fájlalt. Július 4-én keltezve a következő levelet írta nekem: „Kedves Kuntár elvtárs! Először is bocsánatot kérek, hogy néhány sorommal zavarom, de a múltkori ottlétemkor elfeledtem magát valamire megkérni, legyen olyan kegyes hogyha megy Pestre szíveskedjék nekem egy népművészet mestere kitüntetést szerezni, megfizetem, mert hogyha olyan helyre megyek mégis nagyon hiányzik. Remélem hogyha csak lehetséges lehet teljesíteni fogja a kérésemet. Ügy különben másképen is nagyon szeretnék önnel beszélni, igen sok mondanivalóm volna, de majd talán rövidesen találkozunk, akkor elmondok mindent. Üdvözletemet adja át az összes Ismerősöknek, magának pedig sok szerencsét és boldogságot kíván Igaz szerető barátja Nagy István Népművészet mestere”.

11. Dömötör Ákos „Nagy István meséi” címmel elemzi a Savarla, a Vas megyei Múzeumok Értesítője 1977—78. 11—12. kötetben (305—324. p.) megyénk legnevesebb népi epikusának meseanyagát. Tanulmánya bevezető soraiban ezt írja: „Dömötör Sándor 1950—1954. között kézírással rögzítette Nagy István teljes mesemondói repertoárját”, azt, hogy a meséket kor553