Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Kuntár Lajos: "Az apám mesekirály volt..." (tanulmány)

szerűbb formáiban is megörökítettük, nem említi meg, pedig a saját hang nagyban segíti a mesemondó jobb megismerését. Az ötvenes években végzett nagymérvű gyűjtőmunkához sok magnószalag kellett, így azokat a szalagokat, amelyekről a felvett anyagot már papírra vetettük, további gyűjtésre felhasználtuk. Nagy István meséit tartalmazó szalagok egy részével is ez történt, s csak kettő maradt meg. Ezeket 1977-ben átengedtem a szombathelyi Tanárképző Főiskola Nyelvészeti Tanszékének Nagy István szókincse tanulmányozása végett.

12. Vas Népe, 1965. június 18.

13. Vasmegye, 1955. augusztus 28.

14. Jelenleg a Nagy Lajos Gimnáziumból 11, a Közgazdasági Fiú Technikumból 3, a Közgazdasági Leány Technikumból 22 és a Gépipari Technikumból 2 tagja van a munkaközösségnek. In. A Könyv 1955. szeptember.

15. A vasi népmesék első kötetén kiadóként Vas megye Tanácsa Népművelési Osztálya van feltüntetve. A könyv kiadását valóban az osztály kezdeményezte és biztosította a nyomdaköltséget, de mint később kiderült csak kölcsönképpen. A tetemes összeg visszakövetelése nehéz helyzetbe hozta a Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösséget, illetve engem, a vezetőjét. Mivel a könyv iránt nagy volt a közönség érdeklődése, nem adtuk könyvkereskedői forgalmazásba, hanem a gyors eredmény érdekében — művelődési osztályok és könyvtárak közvetítésével — magunk végeztük a terjesztését. Feleségemmel együtt leveleztünk és postáztuk a több ezer könyvet az ország minden részébe. Az elmondhatatlanul sok munkát igénylő „házi” terjesztés meghozta az eredményét: a megadott határidőre nemcsak a tanács kölcsönét fizettük vissza, hanem a bankszámlán jelentős alap is mutatkozott, melyből fedezni tudtuk a második kötet összes költségét és még magnetofont is tudtunk venni a gyűjtőmunka megkönnyítésére.

16. Vasmegye, 1956. január 11.

17. „Az aranyrózsafa” második kiadása során figyelnek fel a fővárosi könyvkiadók a szombathelyi nyomdára. Szép kivitelű munkájuk bizonyította, hogy az anyagi és szellemi kapacitásuk alkalmas könyvek előállítására, így előbb a Móra, majd más kiadók is megkeresték megrendeléseikkel nyomdánkat. Szombathely tehát „Az aranyrózsafá”-val tette le névjegyét a magyar könyvgyártás asztalára. E tényre emlékezve vállalták nyomdászaink az indító könyvnek miniatűr formában történő előállítását 1975 tavaszán.

18. Rónai Béla: A Bűvös ládikó és más mesék. In.: Jelenkor, 1959. 4. sz. 106—109. p.

19. Vasi Szemle, 1934. I. évf. 4. sz. 351. p.

20. Néprajzi tárgyú írásainak nagy részét lásd: Pável Ágoston válogatott tanulmányai és cikkei. Szombathely, 1976. 296. p.

21. Az őrség szellemi néprajzának újabban több gyűjtője is akad. Mese azonban nem örökí- tődik meg napjainkban. Az őrség költője, Kapornaky Gyula szóbeli közlése szerint a Ker- caszomoron élt Németh Vendel, akit mindenütt „Vak Vendel” néven ismertek, a messze falvakat is bejáró kéregető útjain balladákat énekelt harmonika kísérettel, de otthon gyermekeinek és másoknak is, mesélni is szokott. A 94 éves korában elhunyt, koldulásból élő idős ember meséit, mintegy 25—30-at, Palkó István jegyezte le.

22. Dömötör Ákos: Máté Ferenc mondakincséből. In: Savaria, a Vas megyei múzeumok évkönyve 1975—1976. 231—236. p. — A szerző a szombathelyi múzeum egykori igazgatójának, Dömötör Sándornak a fia.

554