Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Kuntár Lajos: "Az apám mesekirály volt..." (tanulmány)

önálló kötetet jelentessen meg. A „Feneketlen tó” címmel napvilágot látott könyvben a népmesét Szily Jánosné bérbaltavári asszony két meséje képviseli. Soralossi Sándor kultúnházi gazgató adja közre őket.

Vas megyében egyébként a népi epika termékeinek nyomtatásiban történő megörökítésére Pável Ágoston is kísérletet tesz. A kiváló tanár, szerkesztő ás néprajz- tudós érzi, látja, hogy tenni kell valamit a nép ajkán még élő dalok, mesék, mondák továhbéltetése érdekében. Eszközül az általa szerkesztett „Vasi Szemlé”-t használja fel. Nemes programját 1934-iben hirdeti meg: „...szép apránként .begyűjtögetjük magunknak, másoknak, mindenkinek gyönyörűségére és okulására a vármegye szellemi néprajzának kallódó kincseit: népmeséinket, mondáinkat, dalainkat, babonáinkat, közmondásainkat” — írja többek között a „Tulipános láda” címmel indított rovat beharangozásában.19 Annak ellenére, hogy Pável a nép,tanult fiai közül sokakkal tart szoros kapcsolatot, törekvését kevesek értik meg, bizony csak né- hányan támogatják „kincskereső szongoskodásában”. A Tulipános láda 11 évig ad teret Vas megye szellemi néprajzának. Ez alatt az idő alatt 52 közlemény jelenik meg a Zala és Veszprém megyékből beküldött anyaggal együtt a rovatban. Vasi népmesét összesen hármat találunk köztük. Csaba József, Bencze József és Dömötör Sándor egyet-egyet tesz közzé.

Pável Ágoston szíwel-lélekkel szolgál minden ügyet tevékenysége kiterjedt területén. Paraszti származása, gyermekkori emlékei és élményei természetessé teszik a néprajzhoz vonzódását. E területről sok cikket, tanulmányt ír.20 Nagy lendülettel végzett munkája — párosulva a népi írók törekvéseivel — ébrentartja és fokozza a néprajz iránt felkeltett érdeklődést. Bizonyos, hogy ha közvetlenül nem is, közvetve szerepe van abban, hogy a Szombathelyen megjelenő „Dunántúli Népművelő” című közművelődési folyóirat is megnyitja hasábjait a szellemi néprajz, s ezen belül az epikus termékek közlésére. A havi folyóirat „Vasi népnyelv és néprajz kincses ládája” című rovata bőségesen közöl epikus anyagot a megye minden -részéből, mesét azonban csak az Őrségiből, s innen is kizárólag Róka Zoltán ispánki tanító gyűjtéséiből. Sajnálatos, hogy az 1935-iben „A szegin amlber”, 1936-ban a „Zala eredete” és „Az egérré változtatott királylány”, 1937-ben „A lá-do” címmel közzétett meséd eredetéről semmit sem árul el, ágy aztán annak ellenére, hogy megyénk e különleges tájegységéről több mesét is megismerhetünk, egyetlen mesemondónak a nevét sem örökíthetjük.21

A Pável Ágoston és követői által szított tűz legodaadóbb és legértőbb táplálója a felszabadulást követő években Dömötör Sándor, akinek, a szombathelyi múzeum igazgatói teendődnek elvállalásával, a néprajzzal foglalkozás működési területe fontos részévé válik. Dömötör fáradhatatlanul járja a megyét, nemcsak másokat ösztönöz a gyűjtésre, maga is szorgalmasan örökíti a szokásokat, mondásokat, meséiket. Fontosnak tartja a közreadást is. Neki köszönhető a már megismert büki népmesék megjelentetése. A Gondolat Kiadó által 1960-ban kiadott „őrség” című könyvében is közöl mesét. A 82 éves Könye Dánielné Szalafőn mondta el neki a „Gábor és Juliska” történetét.

Az 1958-ban újraindított „Vasi Szemle” abban is folytatni kívánja a páveli hagyományokat, hogy hasábjain helyt ad a néprajznak, sőt 1966-ban „Néprajzi adattár” címmel külön rovatot nyit számára. A Savaria Múzeum, a tanácsok s minden illetékes szerv által támogatott gyűjtőmunka eredményét azonban nem tükrözi híven a rovat, hiszen alig néhány közlemény jelenik meg benne, így négy év után csendben ki is múlik, illetve a néprajzi tárgyú írások 1970-től a bágabb területet átölelő „Hagyományok” rovatba kerülnek.

Megyénkben a néprajzi gyűjtésnek a Savaria Múzeum a hivatott gazdája. Néprajzi Osztályának évi jelentései -rendszeresen tájékoztatnak a szellemi néprajz termékeit gyűjtőkről és azok munka-eredményéről. A múzeumi évkönyvek a közlésekre is módot adnak. Az 1975/76. éviben Dömötör Ákos az 1972. július 5-én, az akkor 83 éves Máté Ferencitől Jánosházán lejegyzett öt mondát tesz közzé.22 „Máté Ferenc az öreg Gáyer nénitől sok mesét tanult” — jegyzi meg a közlő, s Mátét

552