Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Kuntár Lajos: "Az apám mesekirály volt..." (tanulmány)
Könyvterjesztő Vállalat, s tízezer példányban rendeli meg a második kiadását. Ennek azonban már nem a Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösség, hanem a Móra Ferenc Könyvkiadó a megjelentetője. Szombathely nyomdászai készséggel vállalkoznak a jelentős mennyiségű könyv terven felüli előállítására, s a nyomda fennállása 50. évfordulója előestéjén teljesítik is azt. Nekik köszönhető tehát, hogy 1957-foen „Az aranyrózsafa” másodszor is az olvasók kezébe kerülhet.17 A feldolgozott mesék nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek szívéihez is megtalálják az utat. Káldi János költőd ihletetfségű írásában („Vas Népe”, 1957. május 12.) megvallja, hogy esténként többször forgatja „Az aranyrózsafá”-,t: „Újra a régi gyermekszív dobog bennem ilyenkor, s a mesék bűvöletébe esve kísérem a mesehőst az úttalan utakon. ... Mennyi báj, ötletesség, gyönyörűség, egyszerűség, legyőzhetetlen okosság süt ki a mesékből. ... Köszönet jár Kuntár Lajosnak, aki már évek óta gyűjti fáradhatatlanul a gyönyörű rózsákat, az aranyrózsafa virágait. Jól oldotta meg a feladatát, mert a mesék eredeti bamivassága megmaradt a stilizálás után is. Véleményem szerint a mesék írásfoafoglalásának ez a leghelyesebb módja, ha azokat az olvasók kezébe akarjuk adni. Meg kell mosdatni, meg kell fésülni a mesét, de nem kell púdert rakni az arcára, s nem kell kibodorítani a haját. Illyés Gyula 77 népmeséje is ilyen formában került az olvasók elé. Sok erőt kívánok a további munkához!” Az erő, a szándék, a sok irányból és formában megnyilatkozó olvasói ösztönzés, a munka folytatására késztet, s eredményéképpen a Móra Ferenc Könyvkiadó 1959 tavaszán „A bűvös iádikó és más mesék” címmel már a feldolgozott vasi népmesék harmadik kötetét adhatja ki. Ebben Horváth József, Kardos (Dóri) Mária, Nagy István mellett Bakk Istvánná és Odonics Józsefeié meséiből is adunk ízelítőt. Az újabb 12 vasi népmesét közzétevő kötet is magas példányszámban (10 200) lát napvilágot. A harmadik kötetnek is nagy a sikere. A legátfogóbb kritikát a „Jelenkor” közli róla.18 Rónád Béla az ifjúsági irodalom nyereségének .tartja az újabb kötetet. Foglalkozik a mesék mai szerepével és megállapítja: „Amikor azon fáradozunk, hogy az emberiség szocialista jövőjét megvalósítani tudó, jelenné változtató embereket neveljünk, nyugodtan állíthatjuk eléjük követendő példaként a kötet meséinek hőseit, ákiknek az élete végső soron mindig azt példázza, hogy az egyes ember, de a kisebb-nagyobb közösségék sorsának alakulása, boldogulása magában az emberben rejlik.” Részletes elemzését így fejezi be: »A bűvös ládikó«-han a gyermekolvasók igényeit tartalmi és általában formai szempontból is kielégítő könyvecskét adott a Móra Ferenc Kiadó olvasni szerető gyermekeink kezébe, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a felnőtt sem teszi le olvasatlanul, aki kezébe veszi és belelapoz.” A három kötetben félszáz vasi népmesét éltetünk tovább, mentünk át a jövőnek. Stilizálásuk, feldolgozásuk során azok sorába állok, akik tehetségűiknek, egyéniségüknek, érzelmeiknek megfelelően továbfoa-lakítják, színezik a meséket. Vallom, hogy mint a nép fia, illetékes vagyak ehhez, hiszen a népmesékben csak az alap- cselekmény változatlan, sokszor még ez is variálódik az átvevők és a továbbadok tehetsége szerint. A vasi népmesék közül — természetesen feldolgozott formában — töhb az újságok hasábjaira is bekerül, s elhangzik a Rádió gyermekműsorában. Közülük egy, a „A büki fekete tó” című 1962. szeptember 1-én, Dajbukát Ilona tolmácsolásában — rajzoltán — a Televízió képernyőjén is feltűnik. TÖREKVÉSEK A VASI NÉPMESÉK KÖZZÉTÉTELÉRE Az 1954-et követő évtizedben reneszánszukat élik a népmesék Vas megyében. A gyűjtés .majdnem az egész megyére kiterjed: sokan örökítik meg a környezetükben élő idős emberektől hallott több-kevesebb mesét. A Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösség példájának még olyan jelentős tevékenységben is akad követője mint a mesék közzététele. „A furfangos Tilinkó” és „Az aranyrózsaifa” sikere 1957-ben arra készteti a Vasvári Járási Kultúrotthon vezetőségét, hogy a Hegyhát meséiből 551
