Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Kuntár Lajos: "Az apám mesekirály volt..." (tanulmány)
TARODY FERENC NAGY ISTVÁN vtb elnökétől kaptam), hogy tmeghalt megyénk legnépszerűbb mesemondója, a -Népművészet mestere« címmel kitüntetett uraiújifalui Nagy István. Miikor legutóbb felkerestem, mér őrizte az ágyát, de olyan nagy volt benne az élni vágyás és friss az elméje, hogy azzal a meggyőződéssel búcsúzhattam tőle: sokáig él még. -Bár úgy lenne, mert most érdemes élni!« Ezt felelte, mint annyiszor, mióta elismerés és megbecsülés övezte. Sajnálkozott az évek múlásán, az elszállt hét évtizeden, amelyben nem törődtek tehetségével és senkit sem érdekelt gazdag mesekincse. Nagy István az ötvenes években vált ismertté. Ekkor örökítettük meg meséit, s kezdtük közzétenni különféle kiadványokban. Közben elkezdődtek szereplései is. Megyénkben és sok helyütt az országban ... Az anyagi és az erkölcsi megbecsülést igen nagyra értékelte. Ezért sajnálta, hogy csak hetvenen felül jutott osztályrészéül... Nagy István bácsi mégis elköltözött közülünk. Hétfő óta Uraiújfalu temetőjében pihen. A végső tiszteletadáson nem vehettem részt. Magam és mindazok nevében, akik becsültük, értékeltük és szerettük, ezúton búcsúzom tőle. Emlékét megőrizzük. Bejegyzett meséit — melyekből többet közzétettem „Az aranyrózsafa” és „A csodálatos ládiikó” című köteteimben — gondozzuk és visszaadjuk a népnek, amelyből ő is merítette.”12 „PAVÉL ÁGOSTON NÉPRAJZI MUNKAKÖZÖSSÉG” Az ötvenes évek közepétől nemcsak tervszerűen, hanem szerveífetten is folyik megyénkben a szellemi néprajz még fellelhető termékeinek gyűjtése, megörökítése. 1955 elején megalakul Szombathelyen a „Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösség”, mely a megyei tanács népművelési osztályának irányításában és ellenőrzésében ösz- szeíogja, irányítja a mind szélesebb körben folyó gyűjtőmunkát. Az osztály munkatársai közül többen tevékeny tagjai a munkaközosségnek. Közreműködésükkel hasz546
