Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Kuntár Lajos: "Az apám mesekirály volt..." (tanulmány)

KARDOS JÓZSEF

KARDOS MARIA

Hálhatjuk az osztály magnetofonját, mely megkönnyíti és gyorsabbá teszi az epikus anyag rögzítését. Eseményt jelent a magnetofonnak ilyen célra történő első felhasználása. Érdemes feljegyezni, hogy ez 1955. augusztus 19-én Körmenden a járási könyvtár helyiségében történik. ,,A körmendi kultúr munkás ok és a bábjátszó csoport .kis művészei csodálattal nézik a masinát, melynek lassan forgó orsóin a szalagok tisztán és gyönyörűen örökítik meg Kardos József közel félszáz meséjét” — írom a „Népmesegyűjtés magnetofonnal” című írásomban.13

Kardos József életútja, mint annyi mesemondónak, a majorok világából indul. A napvilágot 1883. november 28-án látja meg az akkor még Vas megyéhez tartozó Mikosdpusztán. Szülei uradalmi cselédeik, amiként ő is az — 1945-ig. A földesúri bánásmód majdnem mindenütt azonos, de — mint Kardos bácsi mondja — a „cselédember forgandó”, helyét gyakran változtatja, hátha valahol valamivel könnyebb életre lel. Kardosék is próbálnak változtatni sorsukon: 1894-ben Kisunyomba költöznek Reiszíg főispán birtokára, a Dobogó-majorba. Az alig 11 éves Józsefnek is munkába kell állnia: két ökröt hajt szekérben és szánt is velük idősebb cseléd, Bán- doli Ferenc mellett.

— Nagy szerencsém, hogy az én öregem igen jó ember volt és csudára szeretett mesélni, — idézi gyermekkori emlékeit Kardos bácsi. Az öregnek nem volt senkije, a major istállójában aludt az ökrök között. Esténként és máskor is, amikor csak erre lehetőség volt, mindig mesélt. Tíz-iázenkét gyerek élt ekkor a majorban, ahá- nyan csak voltunk, mind köréje sereglettünk és hallgattuk meséit. Én annyira szerettem hallgatni, hogy ki is költöztem hozzá az istállóba, hogy az éjszakai ébrenlétek óráiban is hallhassam. De nemcsak mi gyerekek, haném az öregek is szívesen hallgatták. Mindenki csudálta nagy tudományát, s amikor azt kérdeztük tőle, hogy hol tanulta ezt a sok mesét, csak azt felelte, hogy egész életében cselédemberek között élt, azok meg igen szeretik a mesét, hát azoktól tanulta.

547