Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Kuntár Lajos: "Az apám mesekirály volt..." (tanulmány)
A Fábryné-tféle gyűjtésből Taródy Ferenc, Giczi József, Baráth János, Németh Sándor né, Németh István és Acs Sándorné mesemondóik nevét ismerhetjük meg. Hat élőt egyetlen faluban! A büki példa nyomán megyeszerte fellendül a haladó hagyományok gyűjtése és feldolgozása. A különféle szintű kulturális versenyek bő alkalmat adnak a sikeres és sikertelen játékok bemutatására. A nagy lelkesedéssel végzett munka apostolai mindenütt a pedagógusok. A gyűjtés a 'középiskolákra is kiterjed: a falun élő, vagy oda a szünidőkben vissza-visszatérő diákok tekintélyes mennyiségben örökítenek meg epikus anyagot is: meséket, mondákat, boszoPkáiiytörténeteket. Az összegyűlt anyag jó része a Savaria Múzeumiba kerül, de jut 'belőle más intézményekbe is. VAS MEGYE LEGISMERTEBB MESEMONDÓJA A falu múltja felé fordulás annak ellenére általános, hogy a politikailag képzetlenek részéről — az ötvenes évek elején — bizalmatlanság nyilvánul meg a parasztság tárgyi és szellemi kultúrájáért lelkesedek, azt szorgalmasan gyűjtők iránt. Szerencsére, a népművelést irányító párt- és tanácsi szervek időben megállítják a „na- rodnyik” jelzők konkrét személyekre akasztását, bátorítják, hathatósan segítik a számszerűen állandóan növekvő népművelők ilyen irányú munkáját. A népi epikusok felderítése szervezett formában folyik. A megyei művelődésügyi osztály jó gazdájának bizonyul a kiterjedő munkának. Lassan minden faluban létrehozott kulturális intézmények — kultúrotthonok, könyvtárak — függetlenített és tiszteletdíjas dolgozói jelzik szű'kebb 'közösségükben mesélgetők létét a járási és a megyei irányítóiknak. Ilyen .módon ismerjük meg megyénk legnépszerűbb, s egyben legnagyobb mesemondóját, az Uraiúijfaluban élő Nagy Istvánt. „Nagy István (Uráiújfalu, 1879. jún. 6. — Uraiújfalu, 1965. jún. 12.) mesemondó, a népművészet mestere (1956). Szülőfalujában egész életén át paraszti munkát végzett. Mesemondással az 1920-as évektől foglalkozott. De nemcsak mesemondó volt, hanem előadóművész is. 1946—47-ben fedezték fel. Gazdag mesekincsét a szombathelyi Savaria Múz. adattára őrzi. Rendezvényeken és a rádió műsorában is szerepelt. Egyik felfedezője Dömötör Sándor néprajztudós, legszebb meséi Kuntár Lajos átdolgozásában Az arany rózsafa (Bp., 1957) és a A bűvös ládáké (Bp., 1959) c. mesegyűjteményekben jelennek meg. — írod. Kontár Lajos: Vasi mesemondók (Jelenkor, 1959. 2. sz.).9 A Magyar Életrajzi Lexikon tömör szövege rendkívül színes egyéniséget takar. Megyénk híres mesemondójával az ötvenes években sokszor találkozom. A vele eltöltött hosszabb idő alatt jól megismerhetem életútját, személyi adottságait, tulajdonságait. Nagy István fiatal korában, akár az apja, más földjének a robotosa. Nappalait a mezőn tölti, estéit meg a falu közösségében. A Kemenesalja szélére szorult Urai- újflaluban ugyanaz a mezőgazdasági cseléd sorsa, mint másutt a megyében, vagy az országban. A szegénységnek itt is vágyott világba kell menekülni, ha az élet terheit feledni akarja. Nagy István és az apja nemcsak maguk menekülnek, hanem másokat, környezetüket is magúikkal viszik oda. „Az apám mesekirály volt, sokkal erősebb mesélő, mint én. Az életében rá sem rántottak a mesére. Ha én tudtam volna, hogy valamikor ilyen értéke lesz a meséknek, de sókkal többet tanultam volna meg az apámtól!” — néz vissza a múltba egyik beszélgetésünk alkalmával. 'Nagy Istók 'bácsi (a környezetében így szokták emlegetni) hírét a gyakori szereplései gyorsan tágítják térben és' időben. Fájós lába ellenére szívesen vállalja az utazást bárhová is szólítja a hívó szó. Éltető eleme a mesélés. Többször szerepel a fővárosban, s néhányszor a rádióban is megszólal. Pedig a rádió mikrofonját nem szereti. — Tudja, én annak a doboznak nem tudok úgy mesélni, mint a körülöttem ülő, rám figyelő embereknek! — vallja meg a mikrofonnal szemben érzett ellenszenvét. Szemében régi fény gyűl, arcára huncut mosoly ül, amikor folytatja vallomását: — Én akkor vagyok igazi formában, ha csillogó szemeket látok magam előtt. Különö544
