Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
(Híreket kapok: Mihályiét és Samjént egyesítették, vitatkoztak, melyik név kerüljön előbbre, s lett Sömjónimdlhályfla. Gyürüsy Dezső a Sághegyen eltörte a lálbát. A szombathelyi kórházban fekszik. „Vénusz-szoör ócskával gyarapodott a szombathelyi Savaria Múzeum római kori gyűjteménye — 'közli az MTI. — A 2—3. századiból való teljesen ép bronzszobrot vásárlás útján szerezték meg. A műtárgy létezéséről eddig is tudtak a régészek. Már a századfordulón említést tett arról az irodalom, hogy Csönge határéiban római kori ópületnyomok között egy branzszobrocsika került elő, de elkallódott. A most megvásárolt szobrot egykori tulajdonosa apró posztamensre helyezte, melyen feltüntette, hogy a tárgyat a Vas megyei Csöngőn találták. A muzeológusok szerint valóban ez az elkallódott Csöngei Vénusz. A húsz centiméter magas szobor, amely feltehetően egy római rviila háziszentélyén állt, rövidesen a közönség elé kerül.” Szalóky Károly Adorjánházáról újságcikkre biztat. Megírom Egeralja! címmel: Nem felejtem azt a nyárvégi délelőttöt; szeptember elején ősivilágorora emlékeztem. A Marcal berkére lejtő réten harmatos lábbal ballagtunk a Katyorforrás- hoz az adorjánházi határ végére egy legenda nyomában, amely már elvesztette környezetét és betemették a Katyorforrást is. A mesebeli vincellér kígyóval őriztette a szőlőt, húslevessel etette, de amikor az állatot magára hagyta, a tolvajok levágták a fejét. A nép ezt a zügot félelmével és csodálkozásával jelölte meg, talán szorongva járt arrafelé, mi meg olyan természetesen, akár a kirándulók. Vagyis csak én, mert Szalóky Károly hatvannyolc évében ott bugyborgott a forrás, teremtek a szőlőskerték, a kígyó bármelyik pillanatban fölszisszenhetett. S neki nem adorjánházi, hanem egenaílji haltár volt, ahol gyönyörködtünk a napsütésben. Ez az egeraiji születésű, adorjánházi lakos három napos vendégségem alatt a két falu egyesítését, a körülményeket, a lelki sebeket nem említette. Pedig tudhattam volna, nem olyan egyszerű volt, hát azt hittem, harmincegy óv .ultán szóra sem érdemes. Tette másképpen a dolgát a múlt megtartásáért. Összegyűjtötte az egyesített faluk földrajzi neveit, eredetüket, legendáikat kikutatta, s második dijat nyert az országos honismereti pályázaton. Láttam a környék népi művészeti emlékeit az egerálji iskola fölösleges tantermében összezsúfolva, hogy alkalomadtán falumúzeum tárgyai lehessenek a használatukat vesztett eszközök, ruhák, épületdíszek. Mostanában írta ez a fáradhatatlan mozgató, a gyűjteményt muzeológusokkal rendezik, hosszas munkája nemsokára beérik. Mégsem engedett arra gondolni, megnyugodott végre, rendeződik a porta. „Pálunk régi szép nevét szeretném vásiszatetetni a helységnévtárba. Egy falu megmaradásáról van szó. Nem volt tönökdúiás, így nem indokolt a térképről való meggondolatlan leradírozása. Üristen, de hal és melyik lap mer foglalkozni a kérdéssel?” Nem a merészségről van itt szó, Kari bátyám — válaszoltam volna — hanem, fontosnak tartják-e egy nevevesztett község óhajával a mostani állapotokat megbolygatni? De mégis végére kellene járni az egykori tapintatlanságnak, amikor nyákra-főre sértegették az önérzetet. „Azért mert az akkori főkorüfeusok úgy hatá- ■tároztak, hogy még az írmagját is megsemmisítik annak a falunak, amiből ők csináltak valóságos kulákgyárat: még a 16 holdas Búzás Dezső is Ikulák lett az ő titkos és nyílt döntéseik alapján. Intemáltattak, elkoboztak, a beszolgáltatást 100 százalék helyett 220—250 százalékra teljesítették, padlásokat söpörtek, zsákokat, mázsákat, bútorokat, hordákat, szénát, zsiírt, szalonnát, hízottdisznókat vittek el. Egyszóval mindent, amivel ölni lehet a lelket. A végén, mintegy betetőzésként — nem utolsóra, mert 49-iben már megtörtént — a falu nevét rabolták el.” Azt válaszolnám, azért kell a szándékot fontosnak tartani, mert a régi megaláztatások az anyagi gyarapodással sem felejthetek és az eltörölt falunév máig is emlékeztet. Ültem és ácsorogtam Szalóky Károly módra valló udvarán, kacsák lustálkodtak az itató körüli pocsolyában, tyúkok fürödtek a porban, hízottdisznók szuszogtak a csillagos sötétben, jöttek a tehenek feszülő tőggyel a marcali rétek felől. Láttam a sürgést az udvaron, indulásokat boltiba, tápszeréit, krumplit, para533