Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

én kissé gyenge szívű vágyóik.” Sárga lapon naplórészlet a Szabadságharc idejéből. Kihallgatásán elmondta, hogy ő csatában nem vett részt. Csupán mentségül hozta fel — mondta Berzsenyi László, aikd gyerekkorában az ő itisztdkardjával végezte a lovasgyakorlatokat, de olmü-tzi magakészítette sakkfiguráival nem játszott, mert kezdetlegesek voltaik, Josephstadti fogságáról nem tud. Űjváry István levele 1867- ből; tiszti gyűlésre hívja. De ő a kaitonásddlhoz már öreg volt. A (kiegyezés után az államsegélyt nem fogadta el, adják a nyomorgó honvédeknek. Levelei viaszpecsé­tesek a családi címeres gyűrű nyomán: kardos oroszilán, csőrében gallyat tartó ga­lamb. A postabélyeg akkor még nem volt rendszeresítve. Két festmény: Berzsenyi Dániel és Széchenyi István, másolta 1862-ben. Tartják a rokonságot a náfcladakfcal. Dániel — Farkas — Sándor három lánya ma is él Nikiién: Gabriella, Piroska, Zsuzsanna, két fiútestvérük korán meghalt. Levelemre Berzsenyi Piroslka ezt válaszolja: Kedves István! Köszönöm kedves levelét, nagyon örültem annak. Jól emlékszem, hogy az 1976. évben megtartott emlékünnepélyen beszélgettünk, de ez csak rövid ideig lehetett elfoglaltságom miatt. Akkor nem volt alkalmam elmondani, hogyan is vagyunk le­származottai Berzsenyi Dánielnek. ö egyedüli gyerek volt, neki pedig három fia és egy lánya. Lídia, Barca Ká- rolyné örökölte apja tehetségét és nagyon szép ódákat írt. Versesikötete kiadást nyert és nagy sikert ért el, utód nélkül halt meg. Antal és Lászlónak volt ugyan családja, de nem maradtak életben, sem a mi két kis fiútestvérünk. Legidősebb fiának, Farkasnak vagyunk mi unokái, vagyis a költő dédunokái, név szerint Gabriella, Piroska, Zsuzsanna. A kúriát, ahol most élűink, László fia örökölte, majd nagynénénk, Márta, s halála után 1954-ben lett múzeumnak beren­dezve. Sokszor jönnék látogatók és bemutatkoznak, mint a költő egyenes leszárma­zottal, természetesen ezt mindjárt megcáfoljuk, többen fel is veszik a Berzsenyi ne­vet. A család Vas megyei, s ott éltek a legközelebbi rokonok, most Budapesten és egy Kaposváron, akik gyakran -meglátogatnak bennünket, tartjuk a rokoni -kapcso­latot. Múzeumunkat sokan keresik fel az ország minden tájáról, szeretettel fogadjuk a látogatóikat, ha csoport jön, mindig, vagy olyan, aki igényli, tárlatvezetést tartök. örülünk, hogy szeretik verseit, legtöbbször kimennek a temetőibe is, hogy leróják kegyeletüket iránta. Igazgatónk, s a vezetők nagy gondot fordítanak rá, -hogy a múzeum és a hozzá tartozó terület rendben legyen tartva. A látogatók elismerésüket fejezik ki, milyen virágos az udvar és tisztaság van az épületben. A Tanács, a Pedagógusok és a környék május 6-án, születése, február 24-én, halála évfordulóján minden évben a szobornál, majd a sírjánál koszorúzás, versed szavalásával -megemlékezést tartanak, úgyszintén a tanulókkal együtt gyakran ellátogatnak a múzeumba, s a kertbe az emlékfához, melyet Wesselényi, Döhrentei és Berzsenyi ültettek. A helybeliek igyekeznek széppé tenni házuk táját, s elhozzák rokonaikat, -isme­rőseiket múzeumlátogatásra. Miikor a Berzsenyi Emlékkönyv és a Nákliad Hagyomány kiadást nyert, s a Mú­zeum Igazgatóság küldött eladásra, sokan megvették és olvassák azokat. Külföldi vendégeink is -vannak, olyanok, akik már régebben voltak itt, de ismét eljönnek családjukkal.-Már hosszabbak az esték, így több időnk jut olvasásra, rádiózásra, tv nézésre. Így telnek napjaink. Nagyon örülnénk, ha kedves István egyszer isimét ellátogatna Ndlklára. Ennek reményében -mindhárman sokszor szívélyesen üdvözöljük. Piroska néni Gabriella néni Zsuzsanna néni Ndkla, 1981. november 8. 532

Next

/
Thumbnails
Contents