Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészlet, Manana Szaladze nyersfordításának felhasználásával fordította Bíró Margit és Komlósy András)

— Luka? — kérdezett vissza Szeli ma. — Luka ezt a világot itt már elrendezte. Most elment, hogy máshol is elrendezze.

Hosszú ideig kerestem hiába, aztán lassan-lassan kezdtem elfelejteni Lukét, aki már gyerekkoromban nagy nagy hatással volt rám, és akinek az emlékét mind a mai napig mélységes tisztelettel őrzöm.

Pár évvel később a testvéremmel eladtuk a portánkat és a Don melletti Rosz- tovba költöztünk. Rokonaink élték ott. Küldöncnek álltam be a szállodába. Később ugyanott felszolgáló lettem az étteremben.

Szóval, jó idő telt el azóta, hogy Luka elment tőlünk, de a sors megint összehozott minket a vendég és a házigazda szerepében. A md szál ládánkban szállt meg egy napra, a következő napon már indulni készült Mindketten nagyon megörültünk ennek a találkozásnak. Munka után, felmentem a szobájába és bőséges vacsorát vittem neki. Sokat beszélgettünk, visszaemlékeztünk a régi dolgokra, nevettünk, jól mulattunk. Indulás előtt így szólt hozzám Luka:

— Régen volt, most már nevetségesnek tűnik minden. De tudod-e, mire jut az ember, ha elgondolkozik rajta? Maruda éveken át csapta be az embereket és nyúzta róluk a bőrt — nem igaz?

— De igaz.

— Amit tettem, sajnálatból tettem, olyan emberekéit, akiket nem is isimertem: leszoktattam Marodat az ügyeskedésről. Aztán mi lett ebből? Hallgasd csak végig! Marudának azt követően, hogy nem tudta felvásárolni a Hibákat, sőt még azt a pénzt is elveszítette, amije volt, sehogysem jöttek rendbe az ügyed. Bánatában inni kezdett és Paskovszkajában belehalt bánatába meg az ivásöa. Ez az egyik. Te elvesztetted a jövedelmedet — sokszor gondoltam azóta arcra, hogy hol és Jiogyan kó- boromltok étien-szomjan a testvéreddel. Ez a .második. Tudod ugye, hogy Haszanát kitették a rendőrségről — ez már a harmadik. Gedevánt egy egész éven át rángatták be a csendőrségre, alaposan meggyötörték. Ez a negyedik. Arról is tudsz, hogy Mahmud a stáikliért Ihat hónapot töltött börtönlben — ez már az ötödik. De ijudod-e mi a legfőbb az egészben? Az emberek, úgy látszik, nem akarnak úgy ÓM, hogy ne sanyagargassák, ne csapják be és ne fosszák tó őket: amikor Maruda boltja megszűnt, a piacotokon, Gniska Pimenov kezdte kopasztami az embereket a háromkártyás játékkal. A tetteimből semmi jó sem származott. Rossz viszont annál több —> hányat számoltunk össze? Több helyen olvastam, meg néhány embertől hallottam is, hogy ha valakit nehéz helyzetben vagy (bajban látsz, azt tedd, almit a szíved diktál, a tetteid következményeivel viszont sohase tegyél elégedetlen. Lehet, hogy igazuk van, de mégis meggondolandó, megérdemli-e az emberi nem, hogy a rendes emberék törődjenek a bájaival, beleavatkozzanak a világ ügyes-bajos dolgaiba. Ki tudja?... Vésd az eszedbe, amit mondtam, de tudnod kell azt is, hogy én magam 6em tudom, hol és miiben rejlik az igazság. Ahhoz még sokat kell gondolkozni és tapasztalni.

Elbúcsúztunk egymástól, és nem hittem, hogy látni fogom még valaha. A sors a tbiliszi kormányzósági börtönben hozott minket össze ismét, sok évvel később. Erről majd talán egy más alkalommal.

SZEGEDI GRÖF

... EzernyolcszáZtótencvenháromban Data Tutashia neve egyszerre bukkant fel több észak-kaukázusi kormányzóság titkosrendőrségének az anyagaiban. Ezen a területen akkoriban igen intenzíven terjedt az illegális irodalom, sőt, besúgóinktól olyan jelentés is érkezett, hogy merénylet készül őfelsége, a nagyherceg ellen. Mindezek tetejébe Kavkaaszkajában Ismeretlen gonosztevők kiirtották egy gazdag kereskedő családját és hatalmas összeget raboltak el tőle. A Pétervárról érkezett Sanyin tábornok, akit a kivizsgálással megbíztak, az anyagok áttanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy az Észak-Kaukázusban nagyon jól konspiráló poli499