Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Manana Szaladze: "A Data egész életem munkája" - Beszélgetés Csabua Amiredzsibivel
a polgárháború után a fehérgárdistákat Kínáiba üldözték, a Szegedi család is velük együtt tartott. Majdnem egy millió orosz élt akkoriban Észak-Kínában. Óriási lakótelepük volt. A fiatal Szegedi, az én ismerősöm, színészi adottságokkal rendelkezett és Sanghaii orosz nyelvű színházához szerződött, később ennek a színháznak vezető művésze lett. 1947-ben számos orosz emigráns tért vissza Oroszországba, közöttük volt a Szegedi család is. Egy év után ezek mind „javító-nevelő munkatábor- rokba” kerültek valamiféle igazságszolgáltatási aktus során, és én ott ismerkedtem meg Jevgenij Szegedivel. Hamarosan megváltoztak a törvények és Szegedi Taskent- ben telepedett le családjával és az Üzbég-fikn rendezője és színésze volt, amíg nyugdíjba nem ment. Jevgenij Szegedi öccse akadémikus, a szovjet Akadémia tagja, ő nem emigrált a családjával Kínába. Egy újságíró fia van, Moszkvában él. Ez az egész, amit Szegedi családdal kapcsolatban elmondhatok. Számított-e arra a nagy sikerre, amit a regénye szerzett? Tudtam, hogy a könyv sikerült. A barátaim is biztosítottak erről, akik még a munka közben olvasgatták a regényemet, azok a barátok, akiknek az irodalmi ízlésében bízok. Általában szeretem készülő írásaimat elolvastatni barátaimmal, érdekel a véleményük, mindig figyelembe veszem tanácsaikat, sokat tanulok tőlük. (Nem, félreértés ne essék, nem mindent úgy csinálok, ahogy ők mondják!) Ami a Data Tu- tashiát illeti: tudtam, hogy jó (könyv, de ekkora visszhangra nem számítottam. De így sikerült és mit csináljak?! Ez még mindig a jobbik eset! 4S6
