Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészlet, Manana Szaladze nyersfordításának felhasználásával fordította Bíró Margit és Komlósy András)

CSABUA AMIREDZSIBI Data Tutashia SZEGEDI GRÖF ... Magányos ember lévén, természetesen megörültem a látogatásának. Rövid be­szélgetés után egy meglehetősen terjedelmes levelet nyújtott át nekem azzal, hogy olvassam el. A levelet a keresztfda, egy bizonyos Musni Zarandia küldte neki, aki Szamegreloban volt pénzügyőr. A záró sorokban a keresztfiú megvallotta, hogy le­vele megírása egy egész évet vett igénybe. Meg kell hagyni, okfejtése valóban ala­posan végig gondol tnak és meggyőzőnek látszott. A pénzügyőr körülbelül a -követ­kezőket írta a keresztapjának: Az emberiség történelme aibból áll, hogy egyes személyek, vagy emberek ki- sebb-nagyobb csoportjai azt igyekszenek bebizonyítani az emberiség másik részé­nek, hogy az általuk javasolt életmód és hit jobb, mint koruk uralkodó életmódja és hite. A tömegek aztán egyrészt a materiális lét progressziója iránti vágytól, másrészt a kielégíthetetlen tudásszomjtól, az újat akarás lázától és még sok más tényező­től hajtva csatlakoznak az új elvekhez, hogy új hittel új életet kezdjenek. Ilyen változásoknak köszönhetjük azt, hogy az emberek ma már nem faekével túrják a földet, hanem vasekével szántanak, nem állatbőrökkel fedik el a szemér­müket, hanem áttértek a karton- és szövetruhák használatára, nem pogány bálvá­nyokat imádnak, hanem művészien festett szentképek előtt imádkoznak — de a vi­lág és az emberiség bajái, .szerencsétlensége, nyomorúsága, bánata, elégedetlensége és mohósága ugyanolyanok maradtak, mint amilyenek a faefce, az ásó, a kőszer­számok, vagy a fogak és a karmok korában voltak. Változott minden, csak a szel­lem nyomorúsága, vagyis maga az ember -maradt változatlan. Ebből következik, hogy egy -társadalmi rendszernek egy másikkal való felváltása önmagában véve semmivel sem igazolható. Ezt persze -kitűnően tudják azok a konk­rét személyek, illetve csoportok is, akik az új eszméket kiagyalják és terjesztik. Hitük éltetője nem -több és nem kevesebb, mint a haszonlesés — bár minden moz­galomnak megvannak a maga fanatikusokból álló seregei is. Korunkban a régi, akármilyen rozoga és rothadt legyen is, tökéletesen meg­bízható eszközökkel rendelkezik ellenségének, az újnak a visszaszorításához. A ré­git ezért legfeljebb erőszakkal, vérontással lehetne megdönteni. Milliók válnának szerencsétlenné, elszabadulna az öldöklés és a gonoszság, és mindez azért, hogy az embert továbbra is -ugyanúgy vagy talán még jobban kínozza a Saját bánata, elé- , gedetlensége és mohósága, mint azelőtt. Ez nem pusztán a józan ész, a józan érte­lem hiányára mutat, de ellentmond a szeretet és az erény elveinek is. Minden tisz­tességes embernek kötelessége, hogy harcoljon ez ellen, mivel ez a harc az emberi­ség boldogságáért vívott küzdelem. Grigol Pagava henceg kereszitfia ezt követően arról elmélkedett, hogy mi a kö­telessége és hol van a helye a józanul gondolkodó, erényes embernek az új és a ré­gi között folyó harcban. Elmélkedését ezekkel a szavakkal fejezte be: amikor új erőszak harcol a régi ellen, akkor a -tisztességes embernek a régi erőszakot kell támogatnia, mivel semmi sem indokolja, hogy olyan ügy mellé álljon, amely lénye­gében nem teszi jobbá az embert, ellenben újább szerencsétlenségeket, öldöklést és ezernyi gonoszságot hoz magával, amikor a régiből is van elég. 487

Next

/
Thumbnails
Contents