Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Manana Szaladze: "A Data egész életem munkája" - Beszélgetés Csabua Amiredzsibivel
a modern irodalomban. Az író egyfajta „felhő”, ami maigába szívja mindazt, ami szerinte jelentős, jellegzetes és figyelemreméltó. Az élet olyasmi, minit egy iskola: az ember figyeli a körülötte levő embereket, jelenségeket, a különböző emberek különböző féle viselkedését, ezekből az eseményekről, ezekből a példákból következtetéseket von le, és ami szerinte jelentős, azt megőrzi emlékezetében. És amikor egy író számára világossá válik, hogy miről akar írná, milyennek képzeli hőseit, akkor belenyúl emlékezetének ebbe a kamrájába és a látott, átérzett élményekből, eseményekből, amelyekre élete sorárt szert tett, formálja meg hőseit. így keletkezik egy regényhős. Ha mégis prototípusokról beszélnénk, akkor valószínűleg egy re- génybősnek legalább száz prototípusa is van, mivel képtelenség egy olyan embert találni aki mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkezne, mint például Don Quijote. Valószínűleg Cervantes is élmények alapján alakította ilyenné világhírű főhősét, amelyeket élete folyamán szerzett a könyvekből, vagy a megtörtént eseményekből. Szerintem, minden szerző esetében így van, ha nem vesszük figyelembe az életrajzi műveket, ahol a szerzőnek nincs joga figyelmen kívül hagynia a biográfiai adatokat, nincs joga megváltoztatni a történelmi tényeket, adatokat. Egészen más a helyzet a prózaimnál: neki nem szükséges feltétlenül ragaszkodnia a megtörtént eseményekhez, kedve szerint változtathatja a tényeket és azokat a tulajdonságokat tulajdoníthatja a hőseinek, amelyekre ő maga tart igényt, illetve amit a mű megkíván. Nem maga az első, aki erről kérdez, és ilyenfajta magyarázkodás után, mindig hozzá szoktam tenni, hogy valamilyen prototípus persze hogy létezik. Léteznek előképei minden műnek emberekben, eseményekben. Pédául vegyük azt a fejezetet a regényemből, ahol Data Tutashiától ellopják a borjúját. Ehhez hasonló dolog valóban történt Szamegrelóiban, ahonnan hősöm származik: egy embertől ellopták a borját és ilyenformán csalták őt be a csendőrségre és ott letartóztatták, mivel másképpen nem sikerűit elfogni őt. Régóta szerettem volna feltenni azt a kérdést, vajon honnan került a regényébe gróf Szegedi, aki az egész történet egyik legjelentősebb és legpozitívabb figurája. Nekem valóban volt egy Szegedi nevű ismerősöm, aki most is él Taskentben. Azt az embert Jevgenij Petrovics Szegedinek hívják, a hősöm pedig Jevgenij Dimitro- vics Szegedi. Az lén öreg ismerősöm nagyon régi és híres magyar család leszármazottja. Ősei épp olymódon költöztek át Magyarországról Oroszországba, ahogy én ezt a regényben leírtaim, és ez a 17. századra esik, ahogyan erről említést tettem. Ez a régi család végül is teljesen eloroszosodott. Grófi család leszármazottjai lévén, hűségesen szolgálták az orosz cárt és érdekeit, egyáltalán, az egész Oroszországot; nos ebből a családból majdnem minden férfiitag nagy katonai karriert csinált. Az én személyes ismerősöm Jevgenij Petrovics Szegedi egyáltalán nem prototípusa hősömnek. Elsősorban az érdekelt, hogyan fog viselkedni egy kifinomult, érzékeny lelkű, nagy műveltséggel rendelkező európai gondolkodású ember a kaukázusontúli csendőrség főnökének posztján olyan körülmények között, amelyek akkor léteztek. Lehet, hogy igazában az 1800-as évek végén és 1900-as évek elején a kaukázusi csendőrség főnöke egy valódi szaldafon volt, de kísérletet végeztem és a kísérlet eredménye Szegedi regénybeli életútja lett. Taskenti ismerősöm, úgy látszik, a Druzsba Narodov című folyóiratban elolvasta a regény orosz fordítását és levélben érdeklődött hősöm származása felől. A taskenti Szegedi évődve még azt is megjegyezte: a Szegedi családból több orosz tábornok, udvarmester, még miniszter is származott, de tudomása szerint a csendőrségig egyik elődje sem süllyedt. Azonnal megnyugtattam őt, megírtam, ilyen történelmi személy valójában sosem létezett, hogy gróf Szegedi csak az én írói fantáziám gyermeke, és azt, is megírtam, mi volt a szándékom vele. Elmondom hát Jevgenij Szegedi rövid életrajzát. Jevgenij Szegedinek még egy fiútestvére volt és mind a ketten egy fehérgárdista tiszt gyerekei voltak. Amikor 485
