Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Otar Csiladze: Búcsúzás, hagytam poggyászom (versek, Weöres Sándor fordításai)
Te pedig értsed, hogy sose leled menekülésed, vérpadod vagyok én és kereszted és lelkem minden forgácsot felszed, máglyára gyűjti, magas hajlékra, hová fellépned magad szándéka. De addig neved maga az ármány, ellenségeim cinkosa, sárkány, kilenc hangjával, kilenc kezével, megfojt engem, ha nem lehet nékem szertekiáltnom — Ford.: Weöres Sándor Hagytam poggyászom Hagytam poggyászom más szekerében, tele poharat töltöttem másnak. Jó vagyok vagy rossz: olyan amilyen, ha csúfolnak, ha rólam vitáznak. Bár meg nem oldod és meg nem érted, más szenvedélytől a testem reszket, e percben néki egészen mindegy, elengedték-e, vagy ő szökött meg. Falevél szívem, mint önnön árnyát, viszi a reményt, el sose hagyja, míg fejem fölött lengésbe átvált a hajnal nedves nagy hajfonatja. Miként szemgolyó a szemgödörben, ülök a télben s naponta folyvást a hó fehérét látom betelten, anyja tejét a jóllakott pólyás. Ford.: Weöres Sándor
