Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Otar Csiladze: Búcsúzás, hagytam poggyászom (versek, Weöres Sándor fordításai)
OTAR CSILADZE Búcsúzás Mi történik, ha válunk, és vége? Mi e világnak véletlensége? Csak mely örökkön megismétlődik és mindig ilyen végbe vetődik, valódi érzés, szerelem szétdől; lám, én is törvény engedelméből szeretlek! S ezt a szót, noha égi, egy giccses színpad szaga kíséri, nem illik hozzá, nincs rá szüksége, szívemnek ezért esik terhére kimondani. De hidd el, jegyezd meg, hogy feledkezni sosem engedlek, se hangomat, se nevemet se engem, ki annyit szenved miattad, lelkem, s az út, mely ketté-nyílott előttünk, pletyka és bűn lett rögtön mögöttünk; a néked járó rész soká éljen, kavics, por, árnyék híven kísérjen a bánat útján, s az idegen szem, férfi vagy asszony, barát vagy ellen, ezen az úton lessen, figyeljen, mert mától én a te hangod lettem. Mert voltam isten, ez érzést bennem sajátmagamnak én teremtettem, megmentésemre, pusztulásomra. És ez indulat, szívemnek sodra, könnyebb érzelmek pusztítására módot keres, hogy nyomodban járva tiéd lehessen most és örökké, de senki másé már soha többé. Mégis egy percre vad szörnyeteggé változzak néked, vagy kísértetté, álmod, nyugalmad elhessegetve, s mint vágott szárnyú madár, tipegve ne tudj elszállni sehova, lelkem. S mi történik, ha egy idegen szem, történetünktől megrészegülten, csúfos vigyorgást küld át a szájra, és e mosolynak éle átvágja mellünk és szívünk? 482
