Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - Köz-Életünk: Apokalipszis? Fenét! (Czakó Gábor)
belekeveredett valami jóféle botrányba, netán maga szervezte, fölkapott irályt művel (rosszabbik eset), egyre megy, joggal reméli az Olvasók rohamát a könyvesboltokban. Benyújtja tehát (remek) Művét a Kiadóhoz, hol is néhány hónap (év) alatt eldől, hogy lesz-e kötet belőle vagy sem. Az utóbbi eset egyszerűbb, de foglalkozzunk inkább az előbbivel. A könyv kiváló (legalábbis tetszik a lektoroknak), és ugyanakkor a Művelődéspolitika első két T-jének hatálya alá esik: Támogatandó, de minimum Tűrhető. A T-k melyáksége a föntebbi igazgatói nyilatkozat szerint befolyással van a példányszámra, mellette persze a kereskedői igény is. Mert a művelődéspolitikai alku után a kereskedelmi következik, s természetesen a nyomdai. Fontos tény, hogy a tervezésnek e szakaszában, a példányszám meghatározásának időpontjában, egyedül a Kiadó ismeri a könyvet! A Művelődéspolitika (Kiadói Főigazgatóság) és a Kereskedő csupán a szerző nevét, a címet, a műfajt és a nyúlfarknyi tartalomismertetést. .Ennek alapján Támogatnak, Tűrnek, Rendelnek. Az Író többé nem szól, szerepe ezek után u levonatok korrigálására, előleg ku- nyerálására és várakozásra korlátozódik. Honoráriumát egy tőle független időfüggvény szerint kapja: szerződéskötéskor, leadáskor, imprimáláskor és megjelenés után. — Jól fogy a könyved? — kérdezi tőlem svéd ismerősöm, Magyar Józsi. — Tűrhetően. — Akkor jön a pénz is, — barátságoskodik. Bár itthon született, nehezen érti, hogy nekem és pályatársaimnak semmiféle anyagi érdekünk nem fűződik áhhoz, hogy könyvünket 1 (vagy 1 000 OOC példányban vásárolták meg. A terjedelem mellett az dönti el a tiszteletdíj mértékét, hogy hány darabot nyomtatták belőle, lró a pénzét akkor is megkapja, ha köteteit bontatlan nyomdai csomagolásban szállítják a bolt raktárából a zúzdába. A jelenlegi kegyetlen helyzetnél takarékosabb lenne, ha kegyes csalással kifizetnék a negyvenezer példányra támogatott művek eszerinti tiszteletdíját, s nyomtatnának belőlük kétezret.., De előreszaladtunk. Vissza a Kiadóhoz! Meg a többi állomáshoz, mert a Kiadó helyzete önmagában nem érthető meg. A könyvcsinálás ugyanis öt különböző, olykor ellentétes érdekű szférában történik. Az író világa a művészeté. (Ne bonyolódjunk bele ezúttal.) A Művélődéspolrtlilka az államhatalom része. Figyeljen bár az Íróra, az Olvasóra, mégis a saját politikai-ideológiai törvényei és érdekei szervát mozog: Tilt, Tűr, Támogat. A Kiadó nem egészen az, aminek elnevezése után lennie kellene. (No persze nem ez az egyetlen fogalom, aminek jelentése az idők folyamán megváltozott.) Szerepe leginkább az ügynökéhez hasonlítható. Az Író érdekeit képviseli a Művelődéspolitikánál, szervezetileg is hozzá kapcsolódik, ugyanakkor a politika kívánalmait is közvetíti az íróhoz. Miután se nyomdagépe, se üzlethálózata, cserkészik utánuk: Nyomda után kajtat, a tervezett és elkészült műveket megpróbálja elhelyezni a Kereskedőnél. Ö maga a Művelődési tárcához tartozik, a Nyomda az Iparihoz, a Kereskedő a Belkereskedelmihez. Saját minisztériuma alá beosztva próbál tárcaközi bonyodalmat elsimítani, érdekellentéteket egyeztetni. Ez persze vice versa is érvényes, hasonló cipőben jár a Kereskedő is. A reform szellemében gazdálkodó vállalatok <s egyúttal politikai érdekeket érvényesítő szervezetek kulturális küldetéssel... Kacifántos helyzet. Ráadásul közöttük áll a Nyomda, amely elsősorban (üzleti vállalkozás, költségeit a maga szabályozói szerint kalkulálja. Másszóval a nyomtatás díja a piac- gazdálkodás követelményei szerint változik (emelkedik), a (könyv ára nem vagy csak kevésbé. Az így létrehozott veszteséget a Kiadónak kell előteremtenie, természetesen állami támogatásból. Ami magyarán annyit tesz, hogy a Művelődési tárca dotálja az Iparit. Olykor a Belker (Kereskedő) is támogatásra szorul... Olcsó vigasz, hogy ez a könyvtermelési rendszer ugyanolyan cinikus helyzetbe kényszeríti a Kiadót, mint amilyenben az Író van; ha egyszer az árut rásózta a Kereskedőre, inkasszálhat, függetlenül attól, hogy az Olvasó megveszi-e majd, avagy sem. No és közben az Idő! Ne feledkezzünk meg róla, ő sem feled el bennünket. Az 478
