Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - Kapiller Ferenc: Egy arckép kiegészítése - vidéken (Apró Ferenc: Babits Szegeden)
automatikusan alakulnak ki a baráti csoportok, szövetségek: ezt a folyamatot, ennek lelki, érzelmi mozgatóerőit is jól jellemzi. A spontán csoportosulások azonban egyben közösségminták is, amelyeknek hatása, tekintélye, s főként — elvi harcról lévén szó — befolyásoló, irányító szerepe nagy lehet. A tanári kar éppen e spontán csoportokat óhajtja gyengíteni, esetleg felszámolni, hogy az intézet által inspirált szabályos kisközösségek áttekinthetőek és irányíthatóak legyenek. Természetes, hogy fennél a leírásnál színesebb és sokfélébb a regény diákképe, beleértve a baráti kapcsolatokat, a mindig dúló érzelmi bonyodalmakat, a diáktréfákat is. Az intézet tanári karát, mint a másik tábor, az ellenfél képviselőit mutatja be. Ennek megfelelően ez egyoldalúbb, kevésbé árnyalt és kissé merev ellenpólusként hat, amely rendeltetése szerint, mégis győz. A felnőtt konspiráció ravasz kiszámítottságát ,a sematikus pedagógus-hangnemet a diákok nyelvén tökéletes és szellemes iróniával illusztrálja. Az író mindvégig a diákok oldaláról, a főszereplő Miklós szemével látja az eseményeket. Regénye végén mintha enyhíteni szeretne ezen az egyoldalúságon, s mintegy utószóként a főszereplő megszólal mégegyszer, jó néhány évvel később. Bende Balázsról beszél, aki hajdani lázadásuk egyik vezéregyénisége volt, s a tanárok ítélete szerint távoznia kellett az intézetből. Sorsa furcsán alakult: Nyugaton él, jóga- színházat szervezett, a keleti filozófiákat tanulmányozza, s rászokott a kábítószerre. Lendületes, jó sodrású könyv Lipp Tamás Diákregénye. Ez annak is köszönhető, hogy tud a téma buktatóiról, pontosan érzi az anekdotázás határait, mértéktartóan bánik a diáktréfák kézenfekvő lehetőségével. Könyve nem csupán „diákregény”, bár sokat mond a tanárok és a diákok felelős, kockázatos együttléféről, de egy tágabb horizonton a felnőtt kor előjátékaként mutatja be. B. JUHÁSZ ERZSÉBET (Magvető, 1983.) Egy arckép kiegészítése - vidéken APRÓ FERENC: BABITS SZEGEDEN A szegedi Somogyi -(könyvtár /kiadványai sorában, huszonnyolcadik kötetként jelent meg a múlt év végén Apró Ferenc szép munkálja, a „Babits Szegeden” című könyv. Irodalomtörténet-írásunk /mindeddig nem dolgozta még föl a szegedi évekét „monografikus részletességgel”. Ezt üdvözölhetjük most ebben a vállalkozásban. „Nem bocsátanám útjára ezt a könyvecskét, ha nem tudnék eflegendő újat mondani Babits szegedi éveiről” — vallja a Szerző, s hogy a vallomásban megfogalmazódó ígéret nemcsak ígéret, igazolja a kis kötet. A végén kezdődik a könyv: Bafoitsot menesztik két évi tanárkodás után Szegedről, valószínűleg az „Erkölcs és iskola” című merész hangú, bíráló cikke miatt, mely a „Szeged és Vidéké”-ben jelent meg 1908 tavaszán. Babits a szigorú vallásérkölesi nevelés ellen szól, mely szerinte — csak félelem szülte passzív erkölcsöt alakít M a diákokban, a belső indítékokból fakadó, cselekvő erkölcs helyett. A bevett fegyelmezési gyakorlat „fal és bilincs” tanár és diák között. Szele Róbert — tankerületi igazgató — nem hagyhatta válasz nélkül a lázadó tanár véleményét: A következő állomás Foganas, a száműzetés színhelye, miként Tomi város/a Ovidius számára. A „végkifejlet” ismeretében — akarva-nem akarva — mintha valami izgalmas aknyomozás részeiként sorakoznának az egyes fejezetek. Választ kapunk a kérdéseikre: Miilyen volt Babits tanár úr emberi és írói arca a század elején; hogy élt, tanított és alkotott; milyen hatások érték barátai és ellenségei részéről, s végül milyen volt a hivatalos és nemhivatalos környezet, mely — ott és akkor — nem tudta elviselni és befogadni őt, aki fejjel magasabb volt mándenéknél? 474
