Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - B. Juhász Erzsébet: "Ne kísértsd a dologtalan ördögöt..." (Lipp Tamás: Diákregény)
első határozott kísérlete a regényírásra; vagyis eddig megjelent kötetei a Diákregény hasznos és érdekes előtanulmányainak tűnnek. Kihaló és modernizálódott (mesterségek krónikáját írta meg A nagy titok (1978) című munkájában. A könyv történeti emlékeztető, de számos riportalanyt is megszólaltat. Az expozíció, a lezárás, a iközbeékelődő hasonlatok mellett a riportalanyok bemutatása, sorsuk rajza árulkodik arról, hogy riporterként is jellemeket, szereplőket lát regényes szituációban. A Honfoglalás Újpalotán (1978) szárazabb, szabályosabb szociográfiai kötet, mint A nagy titok. A lakótelepi életforma, életmódváltozás közigazgatási előzményeit kutatja, szakvéleményeket szembesít, de leginkább az iránt érdeklődik, hogy e mesterségesen előidézett életmódváltozás miként formája a lakótelepeken élőket, milyen a „homo colonus” közérzete, sorsa az új körülmények között. Interjúalanyai bemutatásakor már ismét prózaírói szándékának enged: a riportszövegek alapján tipizál és egyéniségeket formál. Korábbi munkái közül személyes élményanyagánál és témájánál fogva a Hályogkovácsok áll a legközelebb a Diákregényhez. Bár annak idején bírálták a könyv elfogult témaválasztását, formai és tartalmi szerénységét, mégis — saját főiskolai évfolyamuk modellje alapján — ő számol be elsőiként a népművelőképzés hőskoráról, arról a légkörről, amelyben a tanárok és a diákok egyaránt bizonytalanok és útkeresők voltak. E nemzedék és hivatás sorsát a hatvanas évek közepétől napjainkig kíséri, s a végső konklúzió lehangoló: a hajdani évfolyamtársak legtöbbje nem tudott kitartani lelkesedéssel vállalt feladata mellett. Kiderült, hogy az oktatási intézmény falain kívül nem várták elfogadható körülmények, megfelelő feltételek a „hályogkovácsokat”. Így kevés kivételtől eltekintve, ki meghasonlás árán, 'ki közönyt színlelve hagyta el diákköri eszményének küzdőterét. A Diákregény feltehetően ennek a hőskornak arról a rövid időszakáról szól, amikor a csapat tagjai megérkeznek az intézmény falai 'közé, s a feladat, a lázad# és az összetartozás kezdeti formáival ismerkednek. Első regényével (Medvenemzetség) elérkezett a korábbi munkáiban is ott búj- káló szándék megvalósításához. Vállalkozása azonban még csak részben sikerülhetett. Lipp Tamás mindig megkereste témáit, feladatait, nem tett egyebet első regénye megírása előtt sem. Nem kevesebbet akart, mint megidézni a magyarság regényes mítoszának egy részletét. A téma azonban túlzottan közvetettnek bizonyult, s a szerző addig mindig az aktuális, élő anyaggal dolgozott, regényének forrásmunkái pedig népköltési gyűjtemények, népi imádságok, sámánokról szóló történetek. Számára, a hitelességhez nem ragaszkodván, nem maradt más, mint hogy a hajdanvolt ősök szándékát, közérzetét, lelki világát, koruk hangulatát támassza fel a szavak erejével. Az író látomásszerű képeivel ebbe az irányba indult el, de meg-megtorpant. Mindamellett, hogy a vakmerő vállalkozás csak részben sikerült, a feladat próbája töb szempontból megedzette: felismertette vele a műfaji nehézségeket, a regény-forma reális lehetőségeit és korlátáit, a mű tartalmi és formai értékeinek természetét, a stílus eszköz-jellegének problémáit. Lipp Tamás munkásságának bizonyára számos előzménye hatott még, hogy újabb szépirodalmi műve, a Diákregény sikerült, jó könyv lehessen. Olyan közeget választ, amelyet jól ismer és szeret — elfogultsága csak használ a regénynek —, tehetsége természetes, felszabadult módon mutatkozik meg. A regény összhangja csaknem tökéletes, pedig témájának csak kortársai körében is számos élődje van: a va- lóságmodell típusa, az ábrázolás atmoszférateremtő ereje, stílusa egyéníti szerzőjét. A tanárok és diákok párharca komoly és valóságos küzdelem, nagy szerepe van benne a stratégiai elgondolásoknak és a taktikai lépéseknek, mégis mindvégig korrekt játszma, amelyben nyerhet a diák is és veszíthet a tanár is. A diákok a tanítás alacsony színvonala, a korszerűtlen kollégiumi rend és a merev, diákellenes módszerek ellen lázadnak. A tanárok pedig hol nyílt, hol leplezett — a diákok számára rejtélyesnek -tűnő — módszerekkel próbálják meggyőzni vagy megfékezni őket. Lipp Tamásnak sikerült megformálnia jó néhány diáktípust: a vagányt, a realistát, a konzervatívat, a strébert és a dezertőrt. Az egy 'kollégiumiban lakó diákok között 473
