Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - István, a király - Szörényi Levente és Bródy János rockoperájáról Bakay Kornél régésszel beszélget Sárdi Mihály

kon, ha úgy tetszik már az óvodától egy új oktatási szemléletinek kell érvényesülnie, amely visszaadja a rangját a históriának. Visszaadja a történelembe vetett hitet. Amikor emberiek nem úgy fognak beszólni a történetemről, hogy lefokozzák a „hiszem, ha akarom” játék szintjére, amelyre sajnos sok okolt adtunk, hogy ez kialakulhasson. Amikor egy hivatásos, felelősségtől áthatott történész-nemzedék eredményeit és súlypontozott eredményeit beépíthetik azok, akik illetékesek, a tankönyvekbe, a tananyagokba, az általános iskolákban, a középiskolákban, a főiskolákon, az egyetemeken, akkor várhatjuk, hogy gyökeres változás következik be. Mivel éppen ez a folyamat nem könnyen megoldható, ezért mondom azt, hogy küldetése van az ilyen alkotásoknak, mint az István, a király rookopera, mert ébren tartja — ha úgy tetszik, addig is —,. vagy ha jobbnak, reményt keltőbbnek látjuk a helyzetet, akkor azt mondom, hogy ébren tartja azzal együtt az érdeklődést, a tudatos azonosulást, hogy végtére most már tényleg ne a legújabb közedimtúlt, sokszorosan átértelmezett történelmi képünket kelljen, mint egy szégyenfoltot magunkkal hordozni, amely hovatovább egyenlővé válik azzal, hogy a magyarság, a magyar nép jogosan olyan sorsira ítéltetett, amilyen kialakult, mert vétkes nemzet. Anélkül, hogy egy nemzet a saját múltjához, mint tiszta vizű kúthoz vissza ne tudjon térni, hogy onnan meríthessen, addig nem képes minden nap, ha úgy tetszik, megújulni, mert miből merítsünk erőt hozzá? És mi fűzze össze az egyre inkább egyedefcre széthulló társadalmunkat, amelyben igenis vannak olyan nagy és kétségtelenül magasztos célok is, amelynek az érdekéiben a történelmet nemhogy fel lelhet, hanem fel kell használni!

A tömegkommunikációs lehetőségeknek milyen jelentőséget: tulajdonít, és mennyiben élhetnénk ezekkel a lehetőségekkel? Gondolok itt régi álmaim egyikére például, egy kiváló történelmi sorozatra a televízióban az Árpádházi királyikról, klasszikus módon megvalósított történelmi filmsorozatra, vagy egy történelmi előadássorozatra. Nem tudom, ia könyvkiadás eleget tesz-e a széles körű igényeknek? Azt hiszem, a jelenlegi könyv kiadásunk a kritikai és egyéb önéletírási visszaemlékezéseknek és a szakmabéli írásoknak eléggé helyt ad. De nem vagyok benne biztos, hogy nem kellene-e a szépíróknak is felsorakozniuk? Vagy ez ártalmas esetleg a történelmi hitelesség vonatkozásában?

A szépirodalom ártani semmiképpen nem árt. Tulajdonképpen már nagyon jó példáink is vannak. A televízáának a Gólyavára Esték előadássorozata, vagy az Ókori Kelet sorozata jelzi, hogy meg lehet oldani a magas színvonalú szakmai népszerűsítést is, azonban az is kétségtelen, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió eddig korántsem használta ki — nem a lehetőségéit, hanem a lehetőségeinek töredékeit sem. Ezt nagyon erős nyomatokkal mondom, és nagyon sokunk véleményét mondom ezzel. Teljesen érthetetlen, hogy ilyen óriási hatású eszközök, mint a rádió és a televízió, főképpen az utóbbi, a láttató televízió nem figyelt fel még arra, hogy a történelem, a történelmi múlt, a 'közeflimúlt, a távolabbi múlt, a legrégebbi múlt vonatkozásában milyen óriási eszköztárral rendelkezik — rendelkezhetne, ha a szándék megvolna, vagy ha a felismerést olykor tett is követné. Az volna talán a legszerencsésebb, ha az igazán jól, szépen és mégis hitelesen írni tudó szakemberek munkái volnának nagyobb szóimban a könyvpiacokon, mint mondjuk mostanság, noha elég szépen felívelt ez a fejlődési vonal, hiszen az elmúlt évtizedben igen-igen nagyszámú, komoly — ilyen értelemben is komolyan értékelhető — történelmi könyv jelent meg. De mégis, azt hiszem, talán erre volna a legnagyobb szükség. Igaz, hogy ez nem könnyen megoldható, mert sajnos kevés Olyan kitűnően felikészült történész van, aki megnyerőén, szépen tud írni vagy előadni.

Az opera kapcsán is nemegyszer fordítottunk szót arra, hogy hatni tudni kell. Sokszor azért nem érvényesül a hatása egy-egy, egyébként kiváló történelmi munkának, mert száraz. Mert az érzelmekre semmiképpen hatni naim óhajtó, és nem is képes munkák csekély, vagy semmiféle viszhaingot nem váltanak ki. Tehát meg

459