Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - István, a király - Szörényi Levente és Bródy János rockoperájáról Bakay Kornél régésszel beszélget Sárdi Mihály
kellene keresni a televíziónak is, a rádiónak is, a könyvkiadásnak is azokat az embereket, akik felelősséggel, a tőlük telhető, az emberi adottságúikból eredően ter- mészetesan korlátozott, mégis maximális szaktudással bírnak, de a mondanivalójukat, ha úgy tetszik, élvezetesen tudják előadni. Mert nem baj ám az, ha egy történelmi mű szórakoztató! Egyik nagy francia történész mondta: ha a történelemnek semmi más értelme nem volna, csak az az egy, hogy szórakoztat bennünket, akikor is pótolhatatlan volna! Ebben a népművelői munkában és feladatban a régész mennyiben tud segíteni? Hát kérem, én most vállalom, hogy nem leszek elfogulatlan. Ezzel együltt azt tartam, hagy az együk legnagyobb lehetőség e vonatkozásiban a régészetiben rejlik. Most, hogy félreértés ne essék, az e vonatkozás alatt azt érteim, hogy a nagyközönség bekapcsolása, a nagyközönség megnyerése, régen úgy mondták, hogy a művelt nagyközönség figyelmének a históriára irányítása és ott tartása — erre a legeslegjobb szaktudomány az anűbeotógiia, mert nekünk van mit mutatnunk! Ezért döbbenetes, hogy a Magyar Televízió például — most a filmesekről nem alkarok szólni, már csak udvariasságiból sem — nem ragadja meg a lehetőségeket, amelyek tálcán tálalva adottak, és a legizgalmasabb, nem egysizer Európára vagy világraszóló — természetesen humán értelemben vett jelentőségről beszélek — jelentőségű kérdésekről sem számolnak be, vagy csak nyúlfarknyi időben, mert mint 'korábban a Magyar Televízió egy illusztris vezetője mondotta volt, a nagyközönségnek az ilyen iránt semmiféle érdeklődése nincs. Ez roppant tévedés. Teljesen érthetetlen, hogy mondják nagy ásatásainkról 3 perces bemutatókat vagdosnak össze oly módon, hagy természetesen a megszállott, hóbortos emberek ide-oda jövésén kívül nem látszik belőle semmi más. Azonban ha kihasználnák a lehetőségeinket, amiképpen az angolok és a franciák teszik, akkor az érdekességeknek a tömegét lehetne bemutatni! És ez egészen más, minthogy én egy oklevélnek az úgynevezett fonráskrltilkai elemzését alkarom a nagyközönség elé tárni, mert az óly’ száraz, hogy azt figyelemmel kísérni nem nagyon lehet. Gondoljunk csak arra, hogy elénk tárul a föld alól egy római város, egy római katonai tábor, egy magyar államalapitáslkor! vár, egy bencés apátság, annak töméntelen leletével, a temetők sokezres sírjával, az izgalmasabbnál izgalmasabb mieHléfkletű különféle népek temetkezési anyagával, amelyek estéket betöltő témák lehetnének! Ezzel szemben tapasztalható, sajnálatos módon mind a maii napig, hogy ha alykor-olykor kd-kinucoan is a televízió vagy bizonyos filmes stáb ilyen területekre, a háttértöltő anyagon kívül másra nem használják a felvételeket. Szeretnék itt megemlíteni még egy gondolatomat. Tudom, hogy nem bír valós alapokkal, mégis elmondom. Amikor az én nagy középkori ásatásiamon, Somogyváron beszélgettünk, már akikor is megpendítettem. De most, hogy láttam a városligetben a rockoperát, nem tudok szabadulni attól, hogy milyen páratlan lehetőség volna például ott, Somogyváron, a most már történelmi emlékhellyé nyilvánított nemzeti védett területen bemutatni ezt a rookoperát! Tulajdonképpen egy somogyvári szabadtéri előadásra gondol? 1 Igen. Szegeden szerencsére már az idén megvalósul. Hadd köszönjem meg a beszélgetést, és hadd zárjam azzal, hogy kívánok jó egészséget, jó munkát Baikay Koméinak, és nem utolsósorban egy újabb izgalmas könyvet a könyvpiacon. Már írom. 460
