Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - István, a király - Szörényi Levente és Bródy János rockoperájáról Bakay Kornél régésszel beszélget Sárdi Mihály

ségben feltehetően a László nevet kapta. Eszerint Koppány azonos lehet Szár-Lász- lóval. Mihálynak tóét fia volt: Koppány és Vazul (Vászoly). Ha ezft a fejedelmi családfát — műszóval geneólógiát — nézzük, ajtókor az, hogy Koppány alakja a rock- operában úgy jelemik meg, ahogyan, az egy tökéletes telitalálat. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy egy csinubókos, zsíroshajú, a pogányság barbárságába süllyedt, szűklátókörű, csak a maga kis környezetiével viaskodó és törődő tórzsfő acsarkodók a hatalommal szemben, hanem egy nagyon hosszú, évszázados múltra visszatekintő ősi jog kíván érvényre jutni. Tehát ittt, ha úgy tetszik, a legális, a törvényes, abban az adott történelmi helyzetben; Koppány! Ügy nevezi a történettudomány, hogy az utódlás kérdésében a seniarétus elve érvényesült, aimi azft jelenti, hogy mindaddig, Géza nagyfejedeűieimig a fejedelmi hatalom nem a fejedelem fiára, tehát közvetlen leszármazottjára nuháztatótt át, hanem a legidősebb, rangban legidősebb férfire a családban. Tehát az elsőszülöttség (priimogeniitúra), amely egyébként a feudalizmusnak és természetesen az egyház által szentesített, védett és támogatott uralkodási rendnek felelt meg, teljesen új volt a miagyar társadalomban abban az időben. A rodkopera kiválóan vázolja föl azt a helyzetet. Amikor Koppány értesült arról, hogy meghalt a nagytfejedélem, akkor az íratlan — hiszen írásbeliség ekkor nálunk még nem volt — tehát az íratlan, de évszázados törvények értelmében óhajtotta 'és kívánta átvenni a fejedelmi haíaHmat. Kiváltképpen súlyossá válik ez az igazsága Koppányniak, ha az előtbb említett szárma zásrendet nem feledjük! Koppány az egyedüli legális, törvényes utód! Éppen abbén mutatkozik meg az adott történelmi helyzetben is, és a rockoperáfoan is jól István naggyá válása, hogy képes volt felismerni az új helyzetet. Történelmi nagyságainknak az az ereje, és ezért nagyok, mert egy olyan társadalmi helyzetben, egy olyan időszakban képesek valami alapvetőt felismerni, amikor arra mások még egyáltalán nem képesek. Ezek adják a valóságos törtónieflmá drámák sorozatát, amelyekből az emberiség évezredes története áll. Tehát István felismerte azt, hogy noha a törvényes, ősi, keleti rend szerint nem ő következhetne a trónon, a fejedellmi székben, mégis meg kell történnie ennek a váltásnak; mert különben elpusztul a népe! — Ez teszi őt halhatatlanná, és ennek köszönhetjük, hogy egyáltalán iitt vagyunk. Géza nagytfejedeiem ugyancsak rendkívül széleslátólkörűen ismerte fel a helyzetet. Amikor a fiát Civakodó II. Henrik leányával házasította össze, ezáltal lényegében elkötelezte magát a német— római császárság irányában, de ez azért is szükségszerű lépés volt, mert a német— római császárság is szövetséget kötött a. másik akkori nagyhatalommal, Bizánccal. Tehát végeredményben a nomád berendezkedésű magyar nagyfejedelemség harapófogóba került. Abban az esettben, ha a törvényes, addig szigorúan betartott módon Koppány ikerül a fejedellmi székibe, akkor feltétlenül a sorsunk bevégeztetik, be- végeztettetik, ment a német—római császárság és Bizánc harapófogója összerop- pantja, mint ahogy összemoppantotta az avar tóagamáfcuisi, mint ahogy végetvetett a korábbi nomád áOiiaimalakulatoknak illetve társadalmiaknak is.

Tehát éppen ezért jó a rockoperának ez az ellenpontozása. Az embernek óhatatlanul eszébe jut, természetesen párhuzamként, a világhírű Jézus Krisztus Szupersztár Júdása és Jézusa. Érthető tehát, hogy érzelmileg feUifűtÖttebb, ha úgy tetszik rokonszenvesebb Koppány figurája.

Ügy fogalmaznék, hogy aktualizáltabb Koppány, ha azt elfogadjuk, hogy Bródy szövegei bizonyos áthallást takarnak. De tekinthető-e modellnek a darab?

Biztos, hogy takarnak, és úgy vélem, hogy ez egyáltalán nem helytelen. Modell-e a rocfcopena? Az. Nem vitás. Most a kérdés csalk az marad, hogy vajon hilba-e az erény? Mert hiszen ennek a rockoperának a kirobbanó értelmi és érzelmi sikere éppen azon nyugszik, arra alapozódik, hogy egy történelmi helyzet vtlágíttaitik meg, mégpedig egy olyan történelmi helyzet, amely a mi ezredéves történetünkben többször megismétlődik. Na most úgy felvetni a kérdést, hogy Koppány a nemzeti függetlenség harcosa és István az idegen hatalmaik kiszolgálója, ez így nem történelmi kérdésfelvetés. Mégpedig azért nem, mert — noha elismerem, hogy ez a modell valóságos — ilyen közönségesen aktualizálni nem sZábad.

456