Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - "Költészet és valóság" - Bella Istvánnal Sárkeresztúri ének című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
hogy ez nemcsak a természet megújulása, mart itt tavaszi tétről, meg nyári télről van szó — vagyis az én telemről, annak a koponyának a teléről, akivel beszél a tükörképe. Tehát itt a tél mint állapot van jelen. Igen. Persze szükségképpen felhasználtam múlt századdan a megújuló természetet is a versben, mimt eszközt. De nem az a lényege a versnek. Ugyanakkor ez a megújulás, ez a változás nyelvi megújulással is jár, azzal, ami a te költészetednek egyik jellegzetessége, az új szavak teremtésével. Mindig is kedvelted új -oldalukról összecsendíteni a szavakat, új lehetőségeiket felfedezni. Az a furcsa, hogy ez a törekvés korábban is ott élt bennem. A Szeretkezéseink című műved már korábban is erre épült. Igen, de való igaz, hogy valamikor etájt vált tudatossá bennem, hogy ezt lehet tudatosan is csinálni, ekkor kezdtem nem pusztán a véletlenre — az Ihletre — hagyatkozni. Ekkor kezdett el izgatni az a nyelvi lehetőség, hogy ml magyarok, lévén szóvég hajiítgató ajkú embereik, minden szavunkból azt csinálhatunk, amit akarunk, tehát ha tetszik, akkor igéből főnevet stb. Csináltam én már névmásból is igét például, éppen ebben a könyvben: a magadból lett a magadsz. Ezt az igét másféle módon nem lehet használni, legalábbis úgy vélem, de ebben az egyetlen egy második szemályű alakban igen. Aura találtam (ki, amikor az ember elmiagányosodik, elárvul. Egyébként nemcsak a Szeretkezéseinkben van ez már ott, hanem másutt ís, sokkal előbb, és korábban, — még én magam is megdöbbentem ezen, — ám valószínűleg csak ekkor találtam meg az egészre az ideológiát és a magyarázatot. A vers címe: Sárkeresztúri ének. Mi köze van Sárkeresztúrhoz? Nem Sárkeresztiúrról szól a vers, hanem rólam, de azért ez a címe, mert ezzel a címmel szerettem volna megköszönni azt, hogy sártoenesztúri lehettem. Mit jelentett számodra Sárkeresztúr, mit kaptál tőle, hiszen a versben is érződik a kapcsolódás? Mint minden ember, aki valahol fölnőtt, ón is a mindent kaptam Sárkenesztúrtól: a gyermekkoromat. Azt, hogy néha 'látom is azt a fát, amiről egy-egy versemben írok éppen. Helyileg hol születtél? Székesfehérváron születtem, nem az alliteráció kedvéért, hanem azért, mert apám féltett. Ugyanis a nővérem Sárkeresztúron született, és egy műhiba következtében meghalt, és apám azért inkább hevítetett bennünket anyámmal Fehérvárra, egy szanatóriumba, és inkább orvosok mintsem a falusi bába kezére bízott minket. Így születtem Fehérváron, de sádkeresztúri nak vallom magaimat, mert szinte első pillanattól ott nőttem fel. És hogy kerültek szüleid Sárkeresztúrra? Abban az időiben a tanítóikat nem kineveztek, hanem választották; apám a sárkeresztúri római .katolikus népiskola tanítója lett. 1925 vagy 26-faan pályázta meg ezt az állást — akikor még -kánitortanítói állást —, és több jelölt közül őt választották 447
