Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - Jurij Andrejev: Pincérnő a disco-bárból (elbeszélés)

— Adiieu.

Azt gondoltam: „Ugyan, mit veszíthetek? Semmit. Egy eséllyel több”.

Pontosan tizenegykor beállítottam. A lakás — csak filmen látsz ilyet. A madame, mintha egy ililia'tszerboltból lépett volna ki, csupa illat, a szeme azonban figyelmes, szúr, mint a tű.

— Meséltek magáról. Szeretnék segíteni Kerestem munkát magánlak, s lakást is adok.

Tán száz éve is annak, hogy angolt tanultam az iskolában, magad is tudod, hogyan tanítottak. De ha kell, nyomban eszembe jutnak a szavak. Meg is kérdeztem tőle:

— Miért ez a nagy jóság?

Azt felelte:

— Jókat mondanak magáról, mindenhez ért, .több nyelven beszél. A nőiknek össze kell tartaniuk. Most én segítek magán, azután lehet, hogy majd maga segít nekem.

Rendben. Megyek. Kis lakást kaptam. A gyerekek iskolába járnák. Az iskola ingyen van, az amerikaiak fizetik.

Ezt is megéltük. A gyerekék Sévresben járták iskolába. Én egy rendelőintézetben dolgoztam s franciául tanultam. A fizetésem, alkar a franciáké, s még jogom volt két túlórára is. A miiMoimosnő távolról segített, de semmit nem kért. Amikor megérkeztem Párizsba, első utam a követségre vezetett, a szovjetre és a magyarra. Figyelmesen megíbálligattak, részletesen kifaggatták. Ennyire pontos információik a budapesti dolgokról nem voltak. Végül ezzel búcsúztunk el: „megmentettél egy tisztet — derék dolog, megmentetted a gyerekeidet, — remek. Ha elszántad magad, hogy hazatérsz, szóljál”.

Madame Monás meglátogatott és beszélgetni kezdtünk:

— Nagyon jó vélemény alakult ki magáról a rendelőben. A betegek megbíznak magában, maiga előtt nyíltan beszélnek.

Ezt feleltem neki:

— Én már csak ilyen vagyok.

Akkor kezdtem el franciéul beszélni. Először alig tíz-húsz szót ismertem, de mégis bátran beszéltem s egyre több szót tanultaim meg.

A madame egyszer eljött hozzám, majd még egyszer, harmadszarra pedig megkérdezte :

— Nem akar a „Szabad Európa” Rádiónak dolgozni?

— Hogyan?

— Bemondóként. Remekül beszél oroszul. Huszonnyodcezret (kereshetne. Vagy ez nem érdekli? Azonkívül sokat tud, s ezért még külön fognak fizetni magának.

Ezt válaszoltam az ajánlatára:

— Van Magyarországon egy közmondás; „rassz madár az, amelyik a maga fészkét bepiszkolja”.

A következő alkalommal Monás egészen másfajta beszélgetésibe kezdett:

— Tudja, a maga adottságaival óriási karriert csinálhatna Amerikáiban. Száz- húszezret is megkereshetne.

— Engem a pénz nem érdekel.

Közben pedig arra gondoltam: ez azt jelentené, hogy mocskoljam be az enyéimet, s ezzel örökre elveszíteném Oroszországot és Magyarországot.

— Maga nem kommunista?

— Nem, nem Vagyok párttag, egyszerű asszony vagyok, poüitiikával nem foglalkozom. Két gyermekem van, s szeretném, ha a szülőföldjükön lennének boldogok.

— Gondolja csőik meg!

Május harmadikén, a születésnapomon súlyosan megbetegedtem influenzában. Megrémültem: ahhoz, hogy gyógykezeltessem magam, komoly pénzre van szükség. Honnét vegyem? Maguk ezt el sem tudják képzelni. Terézzél tudják, hogy az első prüsszentésükre máris rohan az orvos, s ezért még pénzt is kapnak. Ott megbete436