Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - Jurij Andrejev: Pincérnő a disco-bárból (elbeszélés)

JURIJ ANDREJEV

Pincémő a disco-bárból

HARMADIK ESTE

A, szervusz! Eljöttél, hogy meghallgasd Seherezádé új meséit? És Teréz? Jobb, ha nem jön? Csialk nem veszteitek össze? Nem, te nem veszhettél össze. Jobb, ha nem találkozunk — ezt mondtad nelkii? Akkor te miért jöttél ide? Mégis csak reménykedsz, hogy taMllkoztoIk? Óh, tá férfiak, mennyi bennetek a hivaűgó bátorság, de dönteni mégis a nőiknek kell. Igen. Sajnos, az életben nagyon sóik döntés bárul a nőkre. Azt gondoljátok, hogy ti választotok bennünket? Szó sincs róla — mi választunk titeket. Azt hiszitek, tiétek a döntő szó? Szó sincs róla — a miénk. Ugyan, hogyan is tudnátok élni, ha nem lenne bennünk ekkora erő? Idesüss: a férjem ezerfcifencszézniegyrvennyoliaiig hivatásos tiszt volt. Egy éjszaka fekete autóval jöttek érte, házkutatást tartottak, összeszedték az összes levelét és elvitték. Hogy miért? Becsületes emiber volt. Nyilván akkortájt nem túl okos emberek ültek a vezetésben ... Hat évig titkolták előttem, hová vitték, neon adták át a leveleit. Mondd, kinek .kellett ez? A népnek?! Nem! Emgeim egymás után1 rúgtak ki a munkahelyeimről. Hogyan etessem fiaimat? Ekkor elmentem az orosz katonai ellátóhoz dolgozni. Iván Durovniak hívták az igazgatót, soha nem feledem. Beállítottam hozzá s ezt mondtam:

— Ez és ez vagyak, két gyermekem van, a férjem elvitték — nem tudom miért. Azt mondják, a nép ellensége, pedíig becsületes katonatiszt, a háború alatt szélnek eresztette a katonáit, hogy ne harcoljanak a mieink ellen.

Durov ezt felelte:

— Mi közöm a férjedhez! Semmit nem tudok róla. Ha munkát akarsz — gyere. Mihez értesz?

Én: Mindenhez!

ö: Eladó leszel a katonai áruháziban. Hadseregellátó — ez a cégünk neve.

Adott pénzt, hogy felöltözzünk, mert erre az időre már teljesen lerongyolódtam, miniden ruhám elhordtám. Az anyásomat azonban fel sem kerestem: sem rólam, sem unokáiról nem akart tudni. Szorgalmasan dolgoztam, igyekeztem, jó volt a kedvem. Hat hónap múlva Durov átirányított a nagybani eladáshoz. Ezt mondta:

— Tudom, kicsi a fizetésed, de nagy a becsületed. Te nem lopsz, most viszont ki leszel téve a csábításnak, hogy gyermekeid jólétben tartsd, hogy ne irigyeljék másak gyermékét. Inkább vállalom a szabálysértést: két helyén fogsz dolgozni, itt is, meg ott is, ndhia ezt tiltják az előírásiók. Elbírsz a munkáddal s nem lesz belőle baj.

így bízott meg bennem, én pedig mindenre kész voltam érte. Amikor hazautazása előtt búcsúzlkodott, sírtunk. Külsőre Rettenetes Ivánhoz hasonlított, léikében azonban szelíd és igazságos volt.

ötvennégyben mégis sikerült kihoznom a férjemet. Mindenkitől, kivel jót tett, igazolást szedtem be. Nem amnesztiát kapott, hanem bíróság elé került; addig hat évet ült tárgyalás nélkül. Fölfogadtam két minden hájjal megkent ügyvédet, olyanokat, akiket ha kiikergetsz az ajtón, visszamáisznak az ablakon. A tárgyaláson olyan szépein szónokoltak, hogy mindenki zokogott. Elmondták, hogyan segítette Gyula a háború idején a zsidókat, hogy megmeneküljenek, noha a németek ezért agyon is lőhettek válnia. Hogyan mentett meg egy orosz lányt, aki most két gyermekével hűséggel várja őt. Hogyan mentette meg a pusztulástól a rábízott egységet. Kétszázötven férfi életben maradt.

Ültem a tárgyalóteremben s Gyulát néztem, ö is nézett engem. S ismét meg432