Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Bóna István: Kapcsolatok észak-dél között
A téma másik alapjául szolgáló borostyán-kutatásiban alapvetőek régi, kitűnő szakemberének tézised, spektrálanalízissel végzett kutatásai nyomán megnyugodhatunk: a borostyán minden időkben a Baltikumból származott (C. W. Beck). E témához kapcsolódik a borostyánkereskedelemben legkorábban érdekelt venéték szerepének felvázolása az írott források és nyelvészeti adatok nyomán (Vékony Gábor), a borostyámat mentében és a vele párhuzamosan futó utak kereskedelmének nagy alaposságú régészeti értékelése (G. Kossack), a borostyánkereskedelem Lengyelországból kiinduló forrásának déli, illetve a csereáruk fordított, északi lecsapódásai (T. Malinowsky). A későbronzkori-fcorai vaskori első virágkor történeti hátterének felvázolása után (Kőszegi Frigyes), részletekbe menő vizsgálati eredményeket kapunk a bronzkincsek (Kemenczei Tibor), valamint egy sajátos bronztípus szerepéről a bronzkori kereskedelemben (Cl. Weber). Nehezebb probléma a borostyámat etruszk és korai görög kereskedelmének létezése vagy nem létezése. Míg G. Kossack — e sorok írójának negyedszázad óta vallott felfogásával egybehangzóan — .kételkedik az állítólagos szombathelyi lelőhelyű korinthosi edényék bizonyító erejében, egyáltalán hitelében, .addig francia kollegája kevésbé volt kritikus (B. Bouloumié). A továbbiak során olvashatunk a vaskor etnikai és régészeti viszonyainak összefüggéséről (Trog- mayer Ottó), az Itáliából a Duna-vidékre .került későbronzkori-.korai vaskori fibu- lákról és tűkről (Fekete Mária), általában a görög-etruszk kereskedelmi tevékenységről Nyugat- és Rözíép-Európában (B. Bouloumié), a mai Csehszlovákia területére szórványosan eljutott itáliai és görög tárgyakról (J. Bouzek), a kelták itáliai kapcsolatainak bizonyítékairól (V. Kruta), illetve itáliai kapcsolataik speciális részleteiről (Szabó Miklós). Megtudjuk, hogy a mai Nyugat-Szilovákia területe meglehetősein „peremvidéknek” számított a vaskorban zajló kereskedelemben, jelentősége csak a római korban nő megj akkor is elsősorban a Morva-folyó völgyében, tehát közvetlenül a borostyámat mentében (T. Kölnik). A római kereskedelem útvonalait és nyomait a imái Lengyelországban J. Wielowiejski követi nyomon, végül az eddigiektől elütő, de az összképet nagyon is (kiegészítő témáról, az Itáliába irányuló panno- niai állatkivitelről számol be Bakonyi Sándor. Külön kiemelendő eddig közületien leletek értékelésében nyújtott teljesítményként a nadapi későbronzkori sisak, lábvért, pajzs és páncél elemzése (F. Petres Éva), a velemi arany diadéma- és ékszer-lelet új, alapos feldolgozása (Bándi Gábor), datálható itáliai ékszereink első összefoglalása (Fekete Mária). A későbbi korszakokban hasonló jelentőségű anyagközlés és értékelés a nyergesújfalui kelta övkapocs mesteri elemzése (Kovács Tibor), koravaskori üveggyöngyeink és a gyöngykereske- delem nagy alaposságú megtárgyalása (Patek Erzsébet), „vasmegyei” 'és nyergesújfalui nyakperecek, bronzszobracskék közép-itáliai eredetének kitűnő kielemzése (Szabó Miklós), a római korból pedig a rábakovácsi festett sírkamra kora-római leleteinek mintaszerű publikációja (Bónis Éva), és az úgynevezett terra sigillata ohiara, a feésőrómai afrikai eredetű világos sigillata hazai elterjedésének első összefoglalása (Gabler Dénes). Hazai viszonylatban rekordnak számít, hogy egy 1982 nyarán tartott nemzetközi kollokvium .anyaga papírforma szerint még ugyanabban az esztendőiben, ám a valóságban is alig több, mint egy év alatt megjelenjen. A 360 lapos ízléses kötet jó papíron, jó nyomással, szép klisékkel nemcsak a szerkesztőknek, hanem a szombathelyi Sylvester János Nyomdának is dicséretére válik. Más kérdés, hogy a kiadvány, talán a sietség miatt, helyenként kissé egyenetlen színvonalú. Nehéz eldönteni, hogy a bosszantó írás- és sajtóhibák, tipográfiai következetlenségek egyes szerzők lelkén száradnak-e (többször úgy tűnik: igen, vannak hibátlan közlemények is a kötetben) avagy a szerkesztőkén és a korrektorokén. Legközelebb, — reméljük hamarosan eljön — majd ez is jobban sikerül. Ám már ma is elmondható, a SAV ARIA legújabb kötetére büszke lehetne bármelyik országos intézményünk. BÓNA ISTVÁN 377
