Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Ágh István: Dani uraságnak XIV-XV. (lírai szociográfia)
ÁGH ISTVÁN Dani uraságnak XIV. Hadd mutassam be kiváló rokonomat Tekintetes Uramnak. Nem kétlem, érdekelni fogja szülőföldje első gimnáziumának alapítója, iskola és kollégium- igazgatója. Harminchárom évvel ezelőtt láttam először, mostanig utoljára, mert érthetetlen módon a rokonságot nem tartottuk, csak emlegettük, hogy a Vas Kari itt meg ott van, az ám egy okos ember! Kiskoromban emlegették a legtöbbet, sokat hallottam róla, mert Izabella nővérem ott tanult Érsekújváron, ahol a nagybátyám tanár volt. 1948-ban ráakaszkodtam két nővéremre, vigyenek a celli búcsúba magukkal. Most az elhomályosuló időiből templomarany ragyog ki, éppen úgy a Vas Kari feleségének sárga süteménye. Ennyi az emlék, meg még az, hogy avval a vonattal érkeztünk a kertai állomásra, amivel a bátyám utazott Pestre, a bátyám is népi kollégista volt, a Dési Huber Istvánról elnevezett kollégiumban festőnövendék. Ideges csődörünk megvadult a vonattól, fölágaskodott, összeszakította hámját. Megijedtünk, lányaink sikongattak. Szerencsére a vonat hamar kihúzott az állomásról és nem történt semmi. Nagybátyám negyvenhárom évemben úgy veszett el, mint S'zéhakazalban a törött gereblyefog1, most is csak véletlenül lehetett megtalálni. Nem szólnék róla Tekintetes Uramnak, ha élete közleményeimbe bele nem illenék. A népi művelődés kiváló serkentője volt ő. Pécs új városrészében lakik a Polláck Mihály utcában, a második emeleten. Feleségem is elkísért. A csöngetés után sokáig mocorgást sem hallottunk, azután mégis valami zajt. Felesége nyitott ajtót kék otthonkában. Bár találkozásunkat megleveleztük, meglepődtünk egymástól. A szemközti ágyon rövidnadrágban aludt az én nagybátyám, összegömbölyödve. Mostanáig a Szőlőben volt — mondta a felesége. Leültetett bennünket a másik szobában. Behozta a zongoraszéket, arra rakott egy csomag cigarettát meg egy hamutartót. Nem volt alkalmas szék, melyet dohányzóasztalnak lehetett volna kinevezni. Mindenben látszott, itt dolgozik a nagybátyám, jelezték a könyvek, az íróasztal, csak a játékmackóról nem tudtam mit képzelni, míg a ház asszonya fogadott lányukat meg nem említette, aki orosz szakos tanárnő és orosz földön is járt. Nézze el hosszas bevezetőmet, s méginkább az alábbi beszámolómat, ne tolja félre. Négy órát beszélgettünk érdekes dolgokról, miutáh fölébredt az alacsony, köpcös ember. Termélszetes örömmel nyújtott kezet és rokoni csókkal fogadott bennünket. Nem látszott meg rajta megilletődés, miként örömkönnyeimet én is visszafojtottam. — A hölgyeknek vagy a férfiaknak való bort szeretitek? — kérdezte, s hozott fél litert mindkettőből. — Én eggyel is megiszom naponta. — Találkoztam Sömjénben valakivel, azt mondták, annak a kontója tíz litert is megtesz. — Hát azt már nem hiszem — szólt Kari bátyám. — Én se hittem el — mondtam — tíz litertől a sömjéni ember régen fölfordult volna, elég volt néki a három, most öregségére még az egy is. 27
