Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

annyira büszkélkedett. Már csak a ikisoltáir mellé való, mondjuk oda a kisde- des Mária-kóphez, melyet Emth Antal pimgált, a Kresznerics kapta ajándékba Meggy esi Somlogyi gróftól. Íme, a vallási háborúságok előttem kihúnyóban. öreg papunk elé már büntetőszázadot sem parancsoltak le a Ságihegyről, nem itt a konkoly, legföllebb a Fl'óri prímást nem temeti el, mert nem fizette az egyházadat, s vallási hovatartozása kideríthetetlen. Pedig a Flóri még magas fekvésben is tudott játszani, s olyan símivalóan húzta a „Vén öreg ember, nótája nem kell” kezdetű nótát.

Amint írtam, a döfm-ölki lelkész megjött Tok-orcáról, s már -őneki sem kell harcolni a templomlfoglaló császári katonákkal, elmúlt, ami az ellenreformáció idején olyan -gyakori volt. Tudjuk, !732-ben elvették Kemenesalja összes evangélikus templomát, iskoláját, a papokat, iskolamestereket elűzték. A (bobaiak kaszával, kapával, karókkal, kaputámasztófckál védelmezték -templomukat. Szomorú meghatottsággal olvastam, a dömölki artikiuláris helyre, ahol az evangélikusoknak hittük gyakorlását megengedték, sokszor az öregek még meghalni is elmenték, hogy hitük szerint temethessék el őket.

Elszomorít a sanyarúsóg, de lelkesít a szellemi verseny. Szavamra mondom, Uram ! -Mai álságos nyugalmunkért majdnem szívesen elcserélném. Ságon Kresznerics, Döttnölkün Kis János tiszteletes és országos hírű poéta. A Tekintetes Ür is tudhatta, hogy komája és kiöltő-íbarátja, a magas polézisének egy fiókrántással való föllfedezője nem olyan kimagasló, miként kortáiblban hitték. Annak -ellenére, hogy magát közepesnek ítélte Kis János, a sors rendelése által DömöLkre kellett jönnie 1802-ben, mert Berzsenyi Dániel fölmutatása meg volt írva. S Edvi Illés Pál, akiiről talán hallhatott, ha nagyon hazafigyelt temetőn járkáló szemével, (éppúgy kellett Döínölkre. Kresznerics mellé egy másik akadémikus.

Edvi Illés 1831-től harminckét évig lelkésze a közösségnek. 1837-ben választotta tagjává az Akadémia filozófiai osztálya. Ha nem telepiü-l a Tekintetes Üirra olyan korán az ‘öregség, s Farkas fia jelentése nem oly hamar íródik: „1-á- bain kezdődött és lépcsőnként a test felsőbb részeire szétterjedt szélütés következtéiben hunyt el”, elbeszélgettek volna a tudós társaságban a középtermetű, sovány, barna, férfiúval. Dömöllk forgalmasabb volt Niklánól, mégis együtt panaszkodhattak volna, mert mindkét faluban ugyanaz -a közöny, a könyvre és a pallérozottságra ugyanaz a mosolygás, a bolondéria ibill-o-ga mindkét környezetben. Mi az a filológia? Minek a népiskola, faiskola? Hát az meg .aztán felettébb különös, hogy valaki a -kutyatartásról írj-on, meg a fűzfa termesztési módját tanulmányozza -éppen a Marcal füzesei mellől! — Nagyon nehéz! — sóhajtaná Edvi ülés. Munkásságát hozzácsatolom a csöndes, szerény tuldóskodókhoz, akiket erre lépt en-nyomon fölfedeztem, akik alig vétetik magukat észre; helybeli hírek nyomán találtam -rájuk, ámulva hallgattam, figyeltem őket. Mesz- szebb -esik tőlük az Akadémia, mint a Tekintetes Űr szekérdöeögtető, kéz-láb, sódart-örő útjai korában. Mégis hiszem, -e mai szerények mézéből sokan fogják édesíteni munkájukat.

Például, micsoda élvezetes olvasmány a „Vas megyei krónikák, azaz politikai emlékezetességek, kísérve utánítrlási jegyzetekkel. 1848 és ,1849. Irta Nemes Döm-ölfcön, Vas megyében Edtvi -Illés Pál evangélikus lelkész és magyar akad. tag.”

Ha a 48-as szabadságharc eseményeit már egyben ismerjük, milyen izgalmas, szinte nagyító alatt látni szeretett vidékünkön, most éppen a Kemenes- aljián, mi történt!? Mikor Jellasics horvát bán az ország ellen készült „kedves

301